Chapter 12th - Temptation

„Lassan kezdtem magamhoz térni. Egy sötét szobában feküdtem. Mikor megpróbáltam felkelni az ágyról, döbbenten vettem észre, hozzá vagyok kötözve.

Elkezdtem rángatni a karjaimat, de nem tudtam kiszabadulni, olyan erős volt a kötél. Egy ideje már így vergődtem itt, amikor az idegen egy zseblámpával a kezében belépett egy ajtón.

A lámpa fénye valósággal elvakított. Összeszorítottam a szemeimet, mire egy kattanás, majd egy kisebb koppanás hallatszott.

Mikor kinyitottam a szemem, az ismeretlen a derekamra ült, és erőszakosan megcsókolt. Hiába próbáltam ellenállni, nem tudtam, mert mozgásra is alig voltam képes.

Az ismeretlen gyakorlatilag letépte a rólam a ruháimat, miközben én sikoltozva próbáltam tőle menekülni. Ő csak nevetett rajtam.”

- Jace! – Riadtam fel kiáltva. Miközben aludtam, eszembe jutott, mit is tett velem az ismeretlen. Be kellett ismernem, féltem. Nagyon.

A fiú karjai szorosan fonódtak körém, mintha meg akarna védeni. Fejemet a mellkasára hajtottam, mialatt zihálva vettem a levegőt.

- Nyugodj meg! – Súgta a fülembe. – Nem lesz semmi baj. Megígérem, vigyázok rád.

- Köszönöm, Jace. – Emeltem fel a fejem. Csak ekkor vettem észre, már világos van. – Örülök, hogy itt vagy velem. Hálás vagyok neked. Mindenért.

- Ugyan… - Rázta meg a fejét, miközben keze végigsimított a hátamon. – Nem kell megköszönnöd semmit sem…

- De igen, Jace. – Válaszoltam félbeszakítva őt. – Sok mindent köszönhetek neked. Nem is sejted…

Valójában ez így is volt. Éreztem, igazat ad nekem, de ettől függetlenül szeretett volna ellent mondani nekem.

- Szeretnél reggelizni? – Érdeklődött kedvesen, elterelve a témát. Én csak bólintottam.

Mikor felállt, én is felpattantam, azonban megszédültem, és majdnem elestem. Jace gyors volt, és elkapott.

- Óvatosan! – Kérte. Arca nagyon közel volt az enyémhez. Esküszöm, ha nem húzódunk el egyszerre, akkor megcsókolom.

Ezután Jace a reggelit készítette, én pedig lezuhanyoztam, és felvettem azt az inget, amelyiket Jace szekrényéből tulajdonítottam el. Hamarosan be kell szereznem pár ruhát, mert ugye amik otthon voltak, azok eltűntek.

- Megkérdezhetem, mit álmodtál? – Kérdezte Jace, mikor leültem a konyhában az asztalhoz.