- Persze. –
Mondtam ki nagy nehezen, majd némi habozás után belevágtam. – Ez inkább egy
emlék volt, mint egy álom… Az volt, aki… Aki…
Tenyerembe
temettem az arcomat, miközben elsírtam magam. Még mindig szörnyű volt a
történtekre gondolni.
- Aki
megerőszakolt. – Nyögtem ki végül.
Jace mellém
ült. Egyik kezét a vállamra tette, míg a másikkal az arcomat maga felé
fordította, és letörölte a rajta végigguruló könnycseppeket.
- Egy sötét
szobában voltam az ágyhoz kötözve… - Annak ellenére, hogy nem akartam,
lehunytam a szemem.
- Nem muszáj
folytatnod… - Szólt közbe Jace, mire leintettem.
- Jace, mi
volt rajtam, amikor megtaláltál? – Kérdeztem visszagondolva egy-két hiányzó
részletre.
Egy pillanatra
elgondolkozott. Nem is azon, amit kérdeztem, hanem azon, mondja-e el.
Felpattantak a szemeim, amikor nem kaptam azonnal választ. Tudatában voltam,
kemény lesz az igazság, ám éreztem el bírom viselni, akármilyen szörnyű is.
- Semmi. –
Mondta ki végül nagyot sóhajtva, lehajtva a fejét. – Csak egy lepedő volt úgy,
ahogy köréd tekerve… - Láttam, nehezére esett elmondani, ám megtette, és az egy
kissé vígasztalt, hogy nem próbálta meg szépíteni.
Hálásan
bólintottam, majd nekiálltunk a reggelinek.
Egész idő
alatt magamon éreztem Jace pillantását. Nem tudtam eldönteni, miért néz
egyszerre kíváncsian és vágyakozón. Végül sikerült meggyőznöm magam, csak
képzelődök.
Mikor
végeztünk, segítettem Jace-nek elmosogatni, majd a fiú hirtelen derékon kapott,
és feltett a konyhapultra.
Szorosan
simultunk egymáshoz, miközben ajka lassan közeledett az enyém felé. Karjaimat a
nyaka köré fontam, míg ő erősen tartott egyhelyben a derekamnál fogva.
Csókja forrón
égetett. Követelőző, ugyanakkor szenvedélyes is volt. Miközben végigcsókolta a
nyakamat, egyik keze feljebb csúszott, és kigombolta az ing legfelső három
gombját.
Mielőtt
folytathatta volna, valaki benyitott a lakásba. Jace gyorsan visszagombolta az
inget, majd leemelt a pultról.
- Jace,
megtaláltam, amiket kértél! – Kiabálta a női hang.
Összerezzentem,
amikor meghallottam a hangját. Túl ismerős volt. És én pontosan tudtam, honnan
ismerem…
Ki ez a nő, hm? Petri!! Ki ez?? :D Oké, bevallom, van tippem, na de nem szeretnék előre rohanni.
VálaszTörlésKicsit mérges vagyok Maykára. Hogy adhatja magát oda ilyen könnyen Jacnek közvetlenül az után, hogy megerőszakolták? Oké, értem, hős megmentő, kedves, aranyos, de szerintem én már a gondolatba is beleőrültem volna, hát még ha egy szerelem (vagy nem is tudom, hisz egyszer sem mondják ki a szót)be is kavar... :(
Kíváncsi vagyok a folytatásra, bár nem tudom, a következő egy hónapban miképp jutok nethez, de majd meglátjuk :)
Sok sok ihletet kívánok :)puszi :)
cs