Chapter 14th - Dismay

Még feleszmélni sem volt időm abból, amit az előbb Jace-szel csináltunk. Én akartam ezt? Még ha akartam is volna Jace-t, még akkor sem így. Elvégre most erőszakoltak meg… És ez így nem fog menni nekem…

Mikor elhatároztam, hogy ezt még meg fogom beszélni Jace-szel, megláttam, ki jött Jace-hez.

- Te szent Isten! – Ámult el a lány, amikor belépett a konyhaajtón. A szatyrok, amik a kezében voltak, most a földre estek. – Jól vagy?

Ez ugyanaz a lány volt, aki megpróbált figyelmeztetni, csak én nem vettem észre. Ő meg sem próbálta elrejteni az arcán tükröződő megdöbbenést. Tornacipő, farmer és egy fehér, gyűrött póló volt rajta. Láttam, ahogy pillantása végigsiklik Jace-en, rajtam, majd átgondol egy-két dolgot.

- I-Igen. – Dadogtam.

- Ismeritek egymást? – Kérdezte Jace.

- Nem. – Suttogtam, míg lehunytam a szemem, és abban reménykedtem, ez csak egy rossz álom.

A lány közelebb lépett, és a kezét nyújtotta felém, miután kinyitottam a szemem.

- Melissa Collins vagyok. Annyira sajnálom, ami veled történt. – Mondta megbánóan, miközben megráztam a kezét.

- Mayka Fray. – Sikerült kimondanom.

- Tudod, az a férfi engem is kényszerített… - Rázta meg a fejét. – Kérlek, ne haragudj rám! Az övé a hely, és ha kirúg, nem fogok máshol munkát kapni a múltam miatt…

- Nem haragszom rád. – Jelentettem ki. És ez igaz is volt. - Melissa, ki az a férfi? – Kérdeztem.

- Kérlek, szólíts Lisának. És az a férfi… - Vett egy mély levegőt. – Nos… Sajnos fogalmam sincs. Mindig hamis papírjai vannak…

Bólintottam, majd elgondolkoztam. Lisara egyszerűen nem lehetett haragudni. Olyan aranyos és kedves volt… És ahogyan beszélt… Szerintem senki nem volt képes haragudni rá. A következő pillanatban Lisa arrébb söpörte a szemébe lógó haját, és így megláthattam egy friss sebet a homloka jobb oldalán.

- Tőle szerezted? – Kérdeztem bizonytalanul.

- Igen. – Hajtotta le a fejét. – Néha engem is le szokott fektetni, de tegnap ideges volt valami miatt, így a szokásosnál is durvább volt. Ezt is akkor szereztem. De ez nem olyan fontos… - Hadarta.

- Sajnálom. – Mondtam halkan, tapintatlanságomra utalva.

- Semmi baj. Különben is… Már megszoktam a durvaságát…

Igaz, nem vagyok jós, vagy jövőbelátó, de éreztem, hogy ezzel a lánnyal egyszer még nagyon jó barátnők leszünk. Magam sem tudom, miért vélekedtem így. Egyszerűen csak tudtam…