Délután
Lisának el kellett mennie valahova egy kis időre, így kettesben maradtam
Jace-szel. Egyfolytában azon agyaltam, vajon hogy mondjam el neki, amit akarok.
Mondjuk: Jace, tudom, mit szerettél volna reggel…
Nem. Ez így
nem jó. Valahogy nem voltam képes összeszedni a gondolataimat. Hogyan kéne
elmondanom neki mindazt, hogy nem úgy
akarok vele lenni, hogy most nem menne ez a kapcsolat, hogy előbb még jobban
túl kéne tennem a magam az eddig történteken…? Hogy közöljem vele úgy, hogy ne
bántsam meg?
De ami még
ennél is fontosabb szempont… Hogy tudja, szívesen járnék vele, csak nem most.
El kell ismernem, nekem tetszett Jace, de még nem voltam biztos ebben az
egészben. Mert olyan hirtelen jött…
- Jace… -
Szólítottam meg az épp az ablakon kinéző fiút, mikor elhatároztam, megpróbálom
elmondani neki mindezt.
- Igen? –
Fordult meg egyből, mint aki minden kívánságát lesi a másiknak, és bármit
hajlandó megtenni érte.
- Arról lenne
szó, hogy… - Kezdtem bele a földet fixírozva, az ajtófélfának támaszkodva. –
Nos… Nem is tudom, hogyan szeretném elmondani…
- Mi a baj? –
Érdeklődött egy lépést téve felém. Nekem elszorult a torkom egy pillanatra.
Biztosan ezt akarom?
- Csak nem
szeretnélek megbántani, mert te olyan rendes vagy, meg minden… - Vettem egy
mély levegőt. Magamon éreztem Jace döbbent tekintetét. – Szóval… Reggel a
konyhában… Tudnod kell, én is akarlak téged, de… Még nem, és nem így. Még nem
teljesen vagyok túl a történteken, és… Nem menne, Jace. Még nem vagyok rá képes…
Kell egy kis idő…
Miután
befejeztem az érdekesre sikeredett mondanivalómat, a csend túl hosszúra nyúlt
kettőnk között. Félve pillantottam fel a fiúra, mert azt hittem, tényleg
sikerült megbántanom. Jace elgondolkozva nézett rám.
- Azt hiszem,
értelek. – Mondta végül.
- Tényleg? –
Kérdeztem meglepődve, ugyanakkor reménykedve.
- Igen. –
Bólintott, majd elém lépett, és magához ölelt. – Nem szeretnélek kellemetlen
helyzetbe hozni téged. Ha mégis megtenném, kérlek, szólj!
- Öhm… Oké. –
Mondtam beszívva Jace illatát. – Nagyon haragszol rám?
- Egyáltalán
nem haragszom. – Válaszolt habozás nélkül. Hangján éreztem, mennyire komolyan
gondol minden egyes kiejtett szót.
- Köszönöm,
Jace. – Mondtam hálásan, boldogan.
- Mayka, tőlem
pedig annyi időt kapsz, amennyit csak szeretnél. – Súgta a fülembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése