„- Engedj el! – Mondtam sokadszorra az
ismeretlennek. – Kérlek!
- Hova mennél? – Érdeklődött, miközben újra
megcsókolt. – Bár nem is engednélek el…
- Miért csinálod ezt velem? – Sírtam.
- Az hadd legyen mindegy…! - Oldozta el a
köteleket, amik az ágyhoz láncoltak.
Ekkor megpróbáltam lelökni magamról a fiút,
ám ő egy könnyed mozdulattal lefogta a kezeimet. A következő pillanatban pedig
hatalmasat csattant, amint arcon ütött engem.
- Miért? – Erősködtem.
- Túl sokat kérdezel… - Állapította meg egy
újabb pofon kíséretében.”
Annyira
forgolódtam, míg aludtam, hogy amikor felébredtem, az ágy szélén feküdtem, majd
leestem. Éreztem, eközben beverem a fejem az éjjeliszekrény sarkába.
Te, jó ég! Hogy
lehetek ennyire béna? Vagy inkább ilyen szerencsétlen? Esetleg mindkettő.
Lassan
feltápászkodtam, és felvettem a saját ruháimat. Egy farmert és egy fekete
ujjatlant. És bizony ám! A saját ruháimat…
Tegnap a
Lisánál lévő szatyrokban az én cuccaim voltak. Elképzelni nem tudtam, hogyan
találta meg őket… Vagy honnan tudta, ezek az enyémek? Jace csak annyit mondott,
megmondta Lisának, hol lakok, és megkérte, nézzen körül arrafelé.
Ha őszinte
akartam lenni magamhoz, be kellett vallanom, ez mögött a dolog mögött több van,
mint amennyit elárulnak nekem belőle.
Tegnap annak a
képe sem állt egészen össze, honnan ismeri egymást Jace és Lisa. Úgy tűnik,
csak aludnom kellett rá egyet… Jace állítása szerint, megmondtam neki, hol volt
a buli, amire a barátaimmal mentem, és ott találkozott Lisával.
Mondjuk ez
hihető is lett volna, ha emlékeztem volna rá, hogy én ezt tényleg elmondtam
Jace-nek… Azonban végül annyiban hagytam a dolgot.
- Jó reggelt,
Lisa! – Köszöntem a lánynak, amikor kiértem a konyhába. Ő is mosolyogva üdvözölt
engem.
Készítettem
egy bögre teát, majd leültem az asztalhoz Lisával szembe.
- Jace hol
van? – Érdeklődtem. Legbelül éreztem, ezt nem csak úgy kérdezem, hanem
valójában nagyon is érdekel engem Jace.
- Bement a
városba. – Nézett fel az újságból, melynek címlapján egy eltűnt nő fényképét
véltem felfedezni. – Azt hiszem, boltba…
Ha folytatta
is, amit mondott, akkor én azt már nem hallottam. Túlságosan lekötöttek a
címlapon lévő nőnek – vagy inkább még lánynak - az ismerős vonásai. A barátnőm,
Sheila volt az…
Azta, Petri! Most egybe olvastam az előzőt és ezt a fejezetet...imádtam! Ha van egy kis beleszólásom, szerintem ha inkább ritkábban, de többet kapnánk, az nagyon klassz lenne... nem volt olyan hamar vége...
VálaszTörlésOlyan jó! :) És mindig egy kicsivel inkább tetszik :D Gondolom, mert egyre inkább ismerem a történetet :)
Nagyon várom a folytatást, kíváncsi vagyok már nagyon :D
puszi! :)
cs