Chapter 18th - Dead?

A rendőrségen még megemlítettük a teljesen kipakolt lakást is. Erre csak azt mondták, utánajárnak a dolgoknak, én pedig menjek el édesanyámhoz. Ám én szóltam nekik, hogy édesanyám sincs sehol.

Megkérdezték, hol tudok majd aludni, vannak-e ismerőseim, vagy rokonaim, akikhez mehetek. Mikor azt mondtam, nincs senkim, Jace közbevetette, hogy nála nyugodtan maradhatok, ameddig csak akarok. Elfogadtam az ajánlatát, így mondtuk a rendőröknek, hogyha keresnek, Jace-nél megtalálnak.

Miután végeztünk a rendőrségen, megkértem Jace-t, vigyen el anyu munkahelyére, hátha ott megtaláljuk. Amíg a kocsiban ültünk, én folyamatosan Jace-t néztem.

Nem tudtam elképzelni, hogy lehet valaki ennyire rendes és segítőkész. Meg úgy egyáltalán… Még soha nem találkoztam hozzá foghatóval. És igen, megint az a fránya de… Éreztem titkol valamit. Valamit, ami nagyon fontos neki, de nem mondhatja el senkinek. Sejtésem volt, viszont még nem akartam elkiabálni magam, így csendben maradtam.

- Köszönöm, Jace, hogy nálad lehetek. – Mondtam végül a fiúnak. – Nagyon rendes vagy.

- Ugyan… - Rázta meg a fejét. – Semmiség az egész… Örülök, hogy még egy ideig velem leszel…

Anyu főnökének az ajtaján kopogtam. Mivel nem jött válasz, ismét kopogtam. Kezemet a kilincsre tettem, és benyitottam. Nem tudtam elképzelni, hogy nincs itt, elvégre ez a férfi éjjel-nappal dolgozik. A munkájának él, és anyutól is ezt várja el.

A szobában sötétség uralkodott, amikor beléptem Jace-szel. Pedig itt mindig olyan világosság szokott lenni… Elvégre anya főnöke gyakorlatilag itt él…

A falon tapogatózva sikerült megtalálnom a villanykapcsolót, majd felkattintottam. A sötétítőfüggönyök be voltak húzva a hatalmas üvegablakok előtt, így sem a fény nem jutott be, sem mi nem láttunk ki. A szoba egyik felében állt az íróasztal. Üresen.

Ez megdöbbentett, mert máskor hatalmas halomban álltak rajta a különböző papírok az újabbnál-újabb megbízásokkal.

A mellette lévő szemetes teljesen megtelt papírgalacsinokkal, valamint a könyvespolcok, amik mindig roskadozni szoktak a ritkábbnál-ritkább könyvektől, most üresen álltak. A dívány, ami eddig hófehér volt, most élénkvörös foltok tarkították. Ezek a foltok a világos faburkolatú padlón folytatódtak a szomszédos szobába vezető ajtóig.

Egyértelműen megállapítottam, ez vér. És biztosra vettem, hogy anya főnökének a vére. Gyorsan nyitottunk be a másik szobának az ajtaján, ahol már sokkal világosabb volt. Először még elvakított a hirtelen jött, sokkal világosabb fény, ám lassan kezdett hozzászokni a szemem.

Ez után csak azt vettek észre, hogy Jace karjai szorosan fonódnak körém, és tartanak vissza. A sikoltás valahol a torkomon akadt, és egy hang sem jött ki a számon.