2012. június 17., vasárnap

Chapter 4th - The party


„- Jó a buli? – Kérdezte Sean még beljebb húzva a táncoló tömeg közepébe. – Nem bántad meg, hogy eljöttél?
- Igazság szerint nem bántam meg. – Próbáltam túlüvölteni a hangos zenét.
Eközben a szemem megakadt egy pillanatra az egyik csókolózó páron. Valójában azon lepődtem meg, hogy Sheila volt az. Egy teljesen idegen fiú szorította a falhoz a barátnőmet, majd megfogta a kezét, és az egyik ajtón keresztül eltűnt vele.
Winniet és Marcust viszont sehol sem láttam. Elnyelte őket a hatalmas tömeg. Vagy egy szomszédos motel…
Egy idő után valahogy a pultnál kötöttem ki Seannal, ám ő szinte azonnal eltűnt, mert valamit sikerült elhagynia a tömeg közepén. Milyen jó, hogy én erre is gondoltam…
- Mit adhatok? – Kérdezte a pultos lány.
Ránéztem a fekete hajú és szemű lányra, akin látszott, már nem először kérdezi ezt tőlem. Épp közöltem volna vele, nem kérek semmit, ám egy ismeretlen megelőzött.
- Neki is a szokásost. – Hallottam egy ismeretlen férfihangot a hátam mögül.
Az idegen szorosan mögém állt, két kezét pedig a csípőmre helyezte, miközben a lány elém tett egy poharat.
- Vigyázz vele! – Mondta mosolyogva, állával a fiú felé bökve.
A fiú ellépett mögülem, és leült a mellettem lévő székre. Ezen a helyen annyira sötét volt, hogy nem láttam az arcát. Felemeltem a poharat, majd belekortyoltam. Egyáltalán miért ittam belőle? Miért bíztam meg egy idegenben?
Nem láttam, csak éreztem, ahogy a pillantása érdeklődve mér végig. Ekkor már sejtenem kellett volna, hogy ennek nem lesz jó vége.
- Új vagy errefelé? – Szólalt meg bársonyos hangon. – Eddig még nem láttalak itt…
- Ide most jöttem először a barátaimmal. – Válaszoltam. Idegenekkel általában nem szoktam szóba állni. Nem tudom, most miért tettem kivételt.
- Kár. Találkozhattunk volna előbb is… Nem gondolod?
Erre nem tudtam, mit válaszoljak. Mikor már épp mondtam volna neki, hagyjon békén, magához húzott, és megcsókolt.
Próbáltam elhúzódni tőle, de szorítása olyan erős volt, hogy nem tudtam. Igazság szerint már erőm sem volt hozzá… Hirtelen elkezdtem szédülni. Pár másodperc múlva pedig elájultam.
Éreztem, hogy amíg nem vagyok magamnál, addig valami rossz történik. Csak azt nem tudtam, mi.”

1 megjegyzés:

  1. Kedves tőled, hogy bedrogoztatod :D Addig volt okos, amíg nem akart inni semmit. De komolyan...

    Na mindegy. Ez most nem tetszett. Mármint nagyon jól megírtad, csak ez olyan nem jó így. Mindenki tudja, mi jön ez után...

    várom a kövit, na meg, hogy egy kissé derűsebb vizekre evezzünk! :)

    cs

    VálaszTörlés