Chapter 5th - My hero

Két dologra már emlékeztem. Arra, amikor Winnie elhívott minket bulizni, és arra, amikor egy idegennel találkoztam. Semmi másra nem. Mondjuk ez is valami…

Szemeim felpattantak, amikor valaki a vállamhoz ért. Az oldalamon feküdtem, a hajam pedig a szemem elé lógott, így nem láttam az arcát.

Csak azt vettem észre, a keze elindul az arcom felé. Valamiért az volt a reakcióm, hogy elhúzódtam. A levegőt is gyorsabban kezdtem venni.

- Nyugodj meg! Nem bántalak. – Mondta egy bársonyos férfihang, míg arrébb söpörte a hajamat.

Egy velem egyidős, szőke hajú, kék szemű fiú állt az ágyam mellett. Bőre olyan fehér volt, mint az enyém. Amikor leült az ágyam melletti székre, én még messzebb húzódtam, kezeimet magam elé emeltem.

Egyáltalán mi váltotta ki belőlem ezt a reakciót? Hisz még csak nem is ismerem ezt a fiút. Ráadásul nem látszik veszélyesnek…

- Megkérdezhetem, mi a neved? – Érdeklődött. Megráztam a fejem. Szívesen elmondtam volna neki, de nem voltam rá képes. – Tudsz beszélni?

Némi habozás után bólintottam. Elvégre mi bajom származhat abból, ha egy kicsit „beszélgetek” vele, nem?

- Cole mondta, hogy nem beszélsz senkivel… - Tűnődött el. – Persze… Te nem tudod, ki az. Gondolom, emlékszel arra, aki nemrég itt volt, és megkérdezte, jobban vagy-e. – Bólintottam, jelezve, tudom, kire gondol. – Ő egy pszichológus.

Ijedtem néztem kék szemeibe. Pszichológus? Ilyen nagy lenne a baj? Mi történt velem? Sőt… Hogy kerültem ide? Mi ez az egész?

- Mekkora mázli, hogy a kérdéseidet ki lehet olvasni a szemedből… - Jegyezte meg, majd előredőlve folytatta. – Szóval az a helyzet, hogy egy ismerősöm magánklinikáján vagy. Öt nappal ezelőtt én hoztalak ide. A parkban találtalak. Eszméletlen voltál. Mikor behoztalak, megvizsgáltak.

Nyelt egyet. Mintha félt volna kimondani, amit akart. Kíváncsian néztem rá.

- Téged megerőszakoltak.

Amint meghallottam, azt hittem, viccel. De ilyesmivel nem szokás viccelni. Az nem lehet, hogy ez igaz. Ki van zárva. Mégis ki, vagy hol? Egyáltalán mikor?

Akkor hirtelen minden beugrott… A pultos lány, és az idegen férfi… És mi a legborzasztóbb az egészben? Az a lány még figyelmeztetett is, de én nem figyeltem eléggé.

Éreztem, ahogy egy könnycsepp végiggurul az arcomon. A fiú keze elindult felém, de félúton megállt.

- Megengeded? – Kérdezte csendesen. Bólintottam, mire keze az arcomhoz ért.