2012. június 18., hétfő

Chapter 6th - Jace

Akit a fiú Colenak nevezett, belépett az ajtón. Én az ágyon ültem törökülésben. Láttam rajta, meglepődött kissé, amikor a mellettem ülő szőke fiúra néztem először. Bár próbálta nem kimutatni döbbenetét, én észrevettem.
- Elmondtad neki. – Állapította meg végül, amikor meglátta kisírt szemeimet. Ezután szavait hozzám intézte. – Hogy vagy? Jobb már egy kicsit?
A fiú éles pillantást vetett rá. Lerítt róla, azt akarja közölni: Már hogy lenne jól? De nem mondott semmit. Végül bólintottam. Valójában már csak csalódott voltam. Biztosan tudtam, hogy az a férfi volt, és csalódtam magamban, hogy hagytam ezt megtörténni.
- Cole Brian vagyok. – Nyújtotta felém a kezét. Sokáig várt, de én nem tettem semmit. Végül bólintott, amikor megszólalt a telefonja.
Alighogy felvette, már tette is le, és egy gyors köszönés után elviharzott. Észrevehetően valami probléma akadt, amiért el kellett mennie.
- Ha már a neveknél tartunk… Én nem is mutatkoztam be… - Fordult felém kedvesen mosolyogva a fiú. - Jace vagyok. Jace Wyle.
- Mayka Fray. – Válaszoltam, miközben megráztam a kezét. Jace elmosolyodott. Én egy kicsit meglepődtem azon, hogy tényleg beszéltem.
Úgy éreztem, csak azért szólalok meg, mert olyan energia árad Jaceből, aminek nem tudok nemet mondani.
- Gyönyörű vagy, Mayka. – Mondta. Ennek ellenére el tudtam képzelni, hogyan nézhettem ki.
- Köszi. – Éreztem, elvörösödök.
- Beszélsz, és az arcod is megtelt élettel… - Mosolygott tovább. – Mi történt veled? – Megráztam a fejem. – Kérlek, mondj is valamit! Egész eddig nem szóltál egy szót se.
- Nem emlékszem arról az estéről szinte semmire. – Válaszoltam kissé akadozva. – Sőt.... Másra sem.
Lenéztem magamra, és csak ekkor tudatosult bennem, ezek nem az én ruháim. Egy sötét melegítőnadrág, és egy fekete póló volt rajtam, amik rám nagyok voltak.
- A te ruháid? – Jace bólintott. Pedig én csak tippeltem… Bár a megérzéseim mindig is jók voltak.
Jace kezeit eddig az ágy szélének támasztotta, most azonban megfogtam. Kíváncsian nézett rám, ám én egy szót sem szóltam, csak tovább tartottam kezeimben az övét.
Bal gyűrűsujján egy karikagyűrű helyezkedett el. Ezüstszínű, és egy hullócsillag volt vékony vonalakkal belegravírozva.
- Tetszik neked. – Vonta le a következtetését, amikor meglátta, mit nézek.
- Igen.

1 megjegyzés:

  1. Azt hiszem, eddig ez a kedvencem :)
    Annyira imádom :) nagyon tetszik ez a sztorid :D nagyon. tényleg :)
    és most így elgondolkozom, és azt sem tudom, mit kéne mondanom. :) én csak olvasni szeretnék tovább :D egy szó nélkül :)annyira tetszik, többet akarok :) kíváncsi vagyok, hogy milyen ember is ez a Jace... és, hogy milyen ember lesz Mayka. Ugye, megváltozik a személyisége? hát persze...


    sok-sok ihletet kívánok én is neked! várom a folytatást!
    cs

    VálaszTörlés