Chapter 7th - The first step

Egész éjszaka forgolódtam. Rémálmaim is voltak. Tudtam, Jace itt van, mert azt mondta, itt marad velem. Hittem neki, és megbíztam benne. Egyre kevésbé értettem meg magam. Hogy bízhatok meg egy olyan emberben, akit nem ismerek?

Talán azért, mert azt a következtetést vontam le, ha idehozott, amikor rám talált, rossz ember nem lehet? Mindegy. Legfeljebb még egyszer csalódok magamban. Már úgyse számít. Az egyik létező legrosszabb dolog megtörtént velem…

Meglepett, hogy csak reggel riadtam fel a különös álmaimból, amikre ekkor már nem emlékeztem. Jace még mindig itt volt. És örültem, amikor megláttam.

- Mayka, jól vagy? – Nem válaszoltam. Egyszerűen - magam sem tudom, miért –, megöleltem. Azután sírtam. Ismét. Esküszöm, egész életemben összesen nem sírtam annyit, mint ebben az egy napban.

- Figyelj! Minden rendben van. Csak rosszat álmodtál.

Pár perc múlva Cole jött be a szobába.

- Jó reggelt, Jace és…! – Egy pillanatra elgondolkozott.

- Mayka-nak hívják. – Válaszolta Jace.

- Jace, tudtam, hogy veled szóba fog állni… - Mosolygott. - Hogy csináltad? – Ámuldozott.

- Cole, megvannak a magam titkai, és senkinek sem szeretném elmondani őket. – Válaszolt engem nézve.

Közelebb húztam magamhoz Jace-t, és a fülébe súgtam, amit kérdezni akartam. Miért nem mondtam ki hangosan? Mert úgy éreztem még nem vagyok arra felkészülve, hogy mással is beszéljek.

- Jace, sétálhatnék egy kicsit? – Kérdeztem. Úgy éreztem most már szükségem van a mozgásra.

- Cole? Engedélyezel egy sétát? – Közvetítette Jace.

- Mint kezelőorvosod azt kéne mondanom, még nagy valószínűséggel gyenge vagy hozzá, de ahogy rád nézek, látom, minden rendben van. – Mondta nekem. Még pár pillanatig gondolkozott, aztán bólintott. – De ne maradj sokáig, és szeretném, ha Jace is veled menne. - Miután Cole távozott, megpróbáltam felállni. Egyből elestem volna, ha Jace nem kap el.

- Csak óvatosan! – Mondta, majd egyik kezét a derekam köré fonta, nehogy ismét elessek, és elindultunk.

- Hogy csináltad? – Kérdeztem Cole kérdésére utalva, majd folytattam látva arckifejezését. – Hogy tudtál szóra bírni?

- Neked is csak azt mondom, mint Colenak. Titok.

Ahogy elértünk az első fordulóig, elvesztettem az egyensúlyom. Jace megtartott, de én elájultam. Hallottam, Jace a nevemen szólít, ám utána már nem hallottam, vagy láttam semmit.