Chapter 9th - Freedom?

Meglepődtem azon, mennyit beszéltem Jace-szel. Főleg azon, hogy lassan az emlékeim is kezdtek visszatérni az életemnek azon részeiről, amelyekre nem emlékeztem eddig.

Jace kérdéseire először még csak automatikusan válaszoltam, ám utána rájöttem, így minden eszembe jut.

Szóval ennek a fiúnak a segítségével, aki gyakorlatilag megmentette az életemet, elő tudtam ásni a legrégebbi dolgokat is a tudatalattimból. Ennek örültem.

A rendőrök mindig vissza-visszajöttek megnézni, emlékszek-e már a szombat estére. Sajnos mindig az a hír várta őket, nem. Az irataimat sem találták sehol, én pedig arra sem emlékeztem, voltak-e nálam. Időközben megpróbálták előkeríteni édesanyámat, aki gyakorlatilag eltűnt a Föld színéről.

Igazság szerint annyira nem is érdekelt, mi van vele. Vagy egyáltalán az, mi lesz velem. Egyelőre – mondhatni -, boldog voltam.

Örültem, hogy találkozhattam egy olyan fantasztikus emberrel, mint Jace. Hozzá foghatóval még soha nem sikerült megismerkednem. Bár itt is van egy-két de…

Magáról szinte semmit nem akart elárulni nekem még annak ellenére sem, hogy gyakorlatilag ő már mindent tudott rólam.

- Jace, legalább egy dolgot… Kérlek! – Álltam fel, mert már elegem volt a hosszú órákon át tartó ülésből.

- Sajnálom, de nem. – Ellenkezése jeléül megrázta a fejét.

- Miért nem akarsz semmit se elárulni? – Fontam össze karjaimat a mellkasom előtt tettetett sértődöttséggel.

- Rendben. – Nevetett. – Megsúgom.

Megfogta egyik kezemet, és közelebb húzott magához. Az ajka majdnem a fülemhez ért, amikor belesuttogott.

- Én vagyok a legszerencsésebb az egész világon… - Ezt nem egészen értettem, így folytatta. – Azért, mert ismerhetlek.

Sajnos végül ennyivel kellett beérnem, hisz ennél többre nem volt hajlandó. A délután közepe felé Cole jött be a kórterembe.

- Figyelj, Mayka! – Nézett rám komoly arccal. – Hazaengedhetlek, ha elmondod nekem a teljes neved, hogy hol laksz, és még egy-két apróságot…

Jace sem értette, pontosan mit akar ezzel mondani a pszichológus, így Cole újra belevágott.

- Ha most elmondasz magadról néhány dolgot nekem, hangsúlyozom, nekem, akkor hazaengedhetlek…