Prologue

Tudtam, nem vagyok teljesen magamnál. Csak a hatalmas világosságot láttam magam körül, de a külvilágból szinte semmit nem érzékeltem. Ha próbáltam is, nem volt hozzá elég erőm, és csak még jobban fájt mindenem.

Nem emlékeztem semmire. Fogalmam sem volt mi történt velem. Az agyam szinte teljesen kikapcsolt. Néha hallottam, hogy valaki belép a szobába. Hallottam, hogy beszél, viszont szavai nem jutottak el a tudatomig.

Egész idő alatt egyhelyben feküdtem, és üveges szemmel bámultam magam elé. Egyszer sem mozdultam meg. Nem tartottam szükségesnek. Jó volt, hogy semmivel sem kellett törődnöm. Amikor mozogtam is, azt nem vettem észre, mert aludtam. Ám amikor ébren voltam, egyhelyben feküdtem.

Nagy valószínűséggel egy kórházi szobában voltam. De mit kerestem egy kórházban? Hogy kerültem ide? Tudtam, jó lenne rá emlékezni. Legbelül azonban azt mondta valami, ne foglalkozzak semmivel, minden jó úgy, ahogy van.