Chapter 54th - In the hospital

Pár perc múlva Tinát elfektettük a férfi autójának hátsó ülésén, én pedig az anyósülésre ültem. A férfi beletaposott a gázba, és máris észveszejtő sebességgel száguldottunk a kórház felé. Tudtam, már minden rendben lesz.

Amikor a kórházhoz értünk, az orvosok hordágyon tolták be Tinát egy műtőbe, engem pedig bele akartak ültetni egy tolószékbe, de én nem voltam hajlandó helyet foglalni benne. Inkább a saját lábamon mentem. Miután ellátták a sérüléseimet, megkérdezték, kit hívjanak fel, kik a hozzátartozóink. Végül Jace számát adtam meg, mert csak azt tudtam. Milyen mázli, hogy pár napja megadta…

Amíg Tinát műtötték, engem megfigyelésre benntartottak. Amikor bejött egy orvos, hogy megnézze, nem rosszabbodott az állapotom, rákérdeztem, mi van Tinával.

- A körülményekhez képest egész jól van… - Válaszolta. – A műtéten már túl van.

- Látnom kell… - Próbáltam meg felállni.

- Kérem, maradjon itt! – Próbált meg visszanyomni az ágyra, de én hajthatatlan voltam.

Pár perc múlva már két ápoló fogta le a karjaimat, és tartott vissza, miközben én kapálóztam, forgolódtam, rugdostam, és kiabáltam. Az orvos pedig épp készült egy nyugtatóinjekciót a karomba bökni.

- Kérem, ne! – Mondtam. – Látnom kell Tinát… - Eközben a két a férfi valamivel az ágy széléhez kötözte a kezeimet. Ám ekkor már késő volt ellenkezni. Az orvos már beadta az injekciót, ami igen gyorsan hatott. Szinte még el sem engedett a két férfiápoló, de én már kezdtem egyre gyengébb lenni, és elveszíteni az eszméletemet, majd elaludtam.

Amikor magamhoz tértem ketten voltak rajtam kívül a szobában. Az ágyam mellett Jace ült, az ajtón pedig pont ekkor lépett be Alec.

- Hallom, leszedáltak, mert látni akartad a húgom... – Mosolyodott el Alec, mikor meglátta, hogy kinyitottam a szemem.

- Igen. – Nyögtem, majd a következő pillanatban Jace ajkai az enyémre tapadtak. Felemeltem volna a kezem, de rá kellett jönnöm, még mindig az ágyhoz vagyok kötözve.

- Jól vagy, Mayka? Annyira aggódtam érted… Hazamentem, és nem voltál otthon… - Mondta végigsimítva sebes arcomon.

- Jól vagyok, Jace. Jól vagyok. – Nyugtattam a fiút mosolyogva, mikor visszaült a székre.

- Köszönöm, Mayka. – Mondta hálásan Alec. – A húgom elmesélte, mi történt. Mondta, hiába kért téged, hogy hagyjad ott… Köszönöm, hogy élve hazahoztad. – Azzal mellém lépett, és megszorította egyik kikötözött kezemet. - Azt mondta, szeretne veled beszélni, így megkértük az orvosokat, hadd legyetek egy szobában. Belementek. Hamarosan áthozzák Tinát… - Alighogy kimondta, már nyílt is az ajtó.