Chapter 55th - Francis and Dorine

Tina a mellettem lévő ágyon feküdt, míg mindenki körbe állta az ágyainkat. Akik itt voltak, azok közül csak Zack-et ismertem. A másik férfi és nő talán Alec és Tina szülei lehettek.

- Mi még nem ismerjük egymást… - Lépett hozzám a férfi, aki szerintem nem nagyon hasonlított a gyerekeire. – Francis Manrose vagyok. – Azzal valahogy sikerült megráznia a kezem, amit a kötelektől nem tudtam felemelni. ezután a nőre mutatott, akiről már elhittem, hogy tényleg az anyjuk. – Ő pedig a feleségem, Dorine Manrose.

- Mayka Fray. – Mondtam, miközben a nő is megrázta a kezem. Eközben Jace egyik keze végig az arcomnál volt, és hüvelykujjával simított végig az arcomon.

- Mayka, ha tudnád, mennyire hálásak vagyunk neked! – Mondta Dorine már majdnem sírva.

- Nem szükséges. – Suttogtam. – Más is megtette volna…

- De nem más volt velem, hanem te. – Mondta Tina, amikor két rendőr nyitott be a szobába, őket pedig az az orvos követte, akinek az utasítására engem az ágyhoz kötöztek. Valamint az a férfi is velük volt, aki behozott engem és Tinát.

- Eloldozhatunk? – Nézett rám kérdőn az orvos, mire én bólintottam, ő meg mosolyogva eloldozta a kezeimet, majd a rendőrökhöz fordult. – Kérem, ne maradjanak sokáig! Pihenniük kell.

Amint kilépett az orvos az ajtón, én felültem, és magamhoz öleltem Jace-t. A karomba éles fájdalom hasított, de nem szóltam egy szót sem, csak tűrtem.

A két rendőr azt kérte, írjuk le a támadónkat, és hogy hol voltunk. Tina sajnos nem emlékezett sok mindenre, mert nagyon félt. Amire én emlékeztem, azt lejegyzetelték, és jobbulást kívánva távoztak a kórházból. Aki behozott miket, az még maradt egy kis ideig. Megtudtuk, Brad-nek hívják.

Már estefelé járhatott az idő, amikor Tina szüleinek és barátjának el kellett mennie, így csak négyen maradtunk. Alec, Tina, Jace és én.

- Mayka, elárulnád, miért nem tudtad tegnap este megvárni, amíg megengedik, hogy felkelhess? – Érdeklődött Tina.

- Látni akartam, jól vagy-e. – Fordítottam felé a fejem.

- Makacs vagy, Mayka. Nagyon makacs. – Csókolt meg Jace fölém hajolva - mert az ágy szélén ült -, miközben a testvérpár is helyeselt.

- Fáradtak vagytok… - Állapította meg Alec.

- Csodálkozol? – Kérdeztem. – Tegnap az erdőben menekültünk egy férfi elől, akinek fegyvere is volt… - Nevettem. Nagy valószínűséggel csak a fáradtság miatt.

- Aludj! – Kért Jace homlokon csókolva. Én egy pillanatra Tinára néztem, aki ekkor már elaludt. Alec leült a húga ágya melletti székre, és a fejét az ágy szélére hajtva aludt el.

- Szeretlek. – Mondtam Jace-nek, mielőtt én is elaludtam volna.