2012. augusztus 6., hétfő

Chapter 56th - It's still


Ezután még négy napig tartottak minket a kórházban. Mikor hazaengedtek minket, Jace a karjaiba kapott, és úgy akart vinni. Végül sikerült lebeszélnem róla, és kéz a kézben mentünk el az autóig.
Pont akkor értünk haza, amikor elkezdett szakadni az eső. Jace-szel gyorsan befutottunk a lakásba, ám így is sikerült eláznunk. Viszont nekem egyből eszembe jutottak azok a ruhák, amiket múltkor teregettem ki, így egyből ki is mentem beszedni őket.
Jace végig a sarkamban volt. Jace a kosarat tartotta, míg én belepakoltam a ruhákat. Csak most vettem észre egy kis fedett teraszt a háznak ezen, a hátsó oldalán. Eddig miért nem tűnt fel, hogy itt van? Jace ott letette az egyik székre a kosarat, engem pedig felkapott, és kisétált velem az esőre.
- Mit csinálsz, Jace? – Kérdeztem nevetve.
- Csak úszkálok egy kicsit a boldogságban… - Azzal megragadta a derekamat, felemelt, és körbe-körbe forgott velem, míg el nem szédültünk, és elestünk.
Vizes hajam az arcomra tapadt, ruháink pedig teljesen átáztak. Jace a hátán feküdt, én pedig rajta. Kezét továbbra is a derekamon tartotta, és hiába akartam felkelni, nem engedett.
- Jace, megfagyok idekint… - Próbáltam győzködni a fiút, miközben feltámadt az egyre erősebb, és hidegebb szél. Az eső is egyre jobban rákezdett. Lassan olyan volt, mintha dézsából öntötték volna. Szinte a házig is alig lehetett ellátni.
Jace annyira hirtelen kelt fel, és kapott a karjaiba, hogy karjaimat szorosan kulcsoltam a nyaka köré, és egy sikoly is elhagyta a számat.
- Köszönöm. – Mondtam, miközben letett a teraszon. Felvette a kosarat a székről, majd bevitte a házba. Én is utána mentem, majd a fürdőszobában ruhástól álltam be a zuhany alá. Azon kívül, hogy vizes voltam, még a zöld fűszálak is rám tapadtak.
Pár perc múlva egy törülközőt magam köré csavarva jöttem ki a fürdőszobából, amit ezután Jace foglalt el. Miközben felvettem egy nadrágot és egy pólót, csak akkor tudatosult bennem, hogy valójában több helyen is megvágtak az üvegszilánkok, mint a karomon és az arcomon. A vállaimon, az oldalamon, és néhány helyen még a lábaimon is hegek díszelegtek.
Elballagtam a nappaliig, ahol bekapcsoltam a tévét. Annyit sikerült megállapítanom, hogy egy akciófilm megy benne, és épp egy repülőn játszódik ez a jelenet.
- Mayka! – Súgta Jace a fülembe, amitől én annyira megijedtem, hogy felpattantam, de rosszul léptem, és elestem volna, ha a fiú nem kap el.
- Nagyon vicces, Jace. – Mondtam meghallva nevetését.
- Szerintem is. – Továbbra is nevetve ült le a kanapéra, én pedig mellé feküdtem az ölébe hajtva a fejem, míg egyik keze fel-le járt a karomon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése