2012. augusztus 7., kedd

Chapter 57th - Happy Birthday, Jace!


Amikor reggel felébredtem, eszembe jutott valami. Jace hét napja azt mondta, ma lesz a születésnapja. Egyből arra gondoltam, sütök neki egy tortát.
Óvatosan felkeltem Jace mellől, aki még mindig aludt. A nappali ajtaját becsuktam, nehogy felébredjen, ha elejtenék, vagy eltörnék valamit.
Miközben mindent megtaláltam a sütemény elkészítéséhez, láttam, odakint még jobban esik az eső, mint tegnap. Ráadásul mára még a köd is leszállt. Kezdett nagyon rossz előérzetem lenni ezzel a nappal kapcsolatban. Éreztem, valami fog történni…

Jace pont akkor lépett be a konyha ajtaján, amikor már a mosogatással is végeztem. Arca kissé nyúzott volt, haja kócos, szemei pedig karikásak.
- Jó reggelt! – Köszöntöttem mosolyogva, amire Jace egy biccentéssel válaszolt. Letettem az utolsó edényt, és megfogva a fiú kezét húztam közelebb magamhoz.
- Mitől van ilyen jó kedved? – Érdeklődött.
- Ha megfordulsz, meglátod… - Mondtam egy csók kíséretében.
Jace megfordult, és pillantása megállapodott a tortán, amit az asztalra tettem. Láttam végigsuhanni az arcán a döbbenetet. Jace vállára tettem a kezemet, és lábujjhegyre álltam, hogy a fülébe suttoghassak.
- Boldog születésnapot, Jace!
- Szóval emlékeztél rá… - Mosolyodott el ő is.

A nap folyamán átjött az egész Manrose család is megköszönteni Jace-t. Azonban a szülőknek nem sokkal később el kellett menniük, mert mindketten éjszakások voltak aznap, és még pihenniük kellett. A torta – hál’ Istennek – mindenkinek ízlett. Pedig féltem, hogy elrontottam…
Tina lábán még mindig ott volt egy hatalmas, fehér kötés, és még bicegett ez kicsit, de állítása szerint már sokkal jobban volt.
- Mayka, ez elég rosszul néz ki! – Mutatott Tina a bal karomon egy hosszabb, mélyebb vágásra, aminek a széle egyre pirosabb lett. – El kéne menned orvoshoz…
- Nem szükséges. Majd elmúlik… - Bár ebben nem voltam annyira biztos.
- És ha én kérem? – Súgta Jace, miközben letette a tányérját a nappaliban lévő kis asztalra.
- Meggondolandó… - Válaszoltam, viszont legbelül sejtettem, Jace-nek nem fogok nemet mondani bármiről is legyen szó.
- Fiatalok… - Mondta Alec a szemét forgatva.
- Mert te nem vagy az…! – Lökte oldalba Tina a bátyját.

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Bocsi, hogy az előzőhöz nem írtam - csak egész nap elvoltam. De most itt vagyok újult erővel, hogy véleményt írjak.
    Tetszett ez a rész is, végre olvashatok egy kicsit Jace-ről. Bár furcsa, hogy megszűntek az okfejtegetések (vajon ki rabolhatta el őket). Kicsit túl nyugodt a légkör, mint eddig is: ez gyanús. Persze, Boldog Születésnapot, Jace-nek ^^
    Na ennek örömére, siess a következővel!
    Love.Gabriella.Fisher

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nos, az oka mindennek megvan. Amolyan vihar előtti csend... ;)

      És akkor Jace nevében meg is köszönöm. :D

      Szép napot!

      Törlés