Amikor reggel felébredtem,
eszembe jutott valami. Jace hét napja azt mondta, ma lesz a születésnapja.
Egyből arra gondoltam, sütök neki egy tortát.
Óvatosan felkeltem Jace mellől,
aki még mindig aludt. A nappali ajtaját becsuktam, nehogy felébredjen, ha
elejtenék, vagy eltörnék valamit.
Miközben mindent megtaláltam a
sütemény elkészítéséhez, láttam, odakint még jobban esik az eső, mint tegnap.
Ráadásul mára még a köd is leszállt. Kezdett nagyon rossz előérzetem lenni
ezzel a nappal kapcsolatban. Éreztem, valami fog történni…
Jace pont akkor lépett be a
konyha ajtaján, amikor már a mosogatással is végeztem. Arca kissé nyúzott volt,
haja kócos, szemei pedig karikásak.
- Jó reggelt! – Köszöntöttem
mosolyogva, amire Jace egy biccentéssel válaszolt. Letettem az utolsó edényt,
és megfogva a fiú kezét húztam közelebb magamhoz.
- Mitől van ilyen jó kedved? –
Érdeklődött.
- Ha megfordulsz, meglátod… -
Mondtam egy csók kíséretében.
Jace megfordult, és pillantása megállapodott
a tortán, amit az asztalra tettem. Láttam végigsuhanni az arcán a döbbenetet.
Jace vállára tettem a kezemet, és lábujjhegyre álltam, hogy a fülébe
suttoghassak.
- Boldog születésnapot, Jace!
- Szóval emlékeztél rá… -
Mosolyodott el ő is.
A nap folyamán átjött az egész
Manrose család is megköszönteni Jace-t. Azonban a szülőknek nem sokkal később
el kellett menniük, mert mindketten éjszakások voltak aznap, és még pihenniük
kellett. A torta – hál’ Istennek – mindenkinek ízlett. Pedig féltem, hogy
elrontottam…
Tina lábán még mindig ott volt
egy hatalmas, fehér kötés, és még bicegett ez kicsit, de állítása szerint már
sokkal jobban volt.
- Mayka, ez elég rosszul néz ki!
– Mutatott Tina a bal karomon egy hosszabb, mélyebb vágásra, aminek a széle egyre
pirosabb lett. – El kéne menned orvoshoz…
- Nem szükséges. Majd elmúlik… -
Bár ebben nem voltam annyira biztos.
- És ha én kérem? – Súgta Jace,
miközben letette a tányérját a nappaliban lévő kis asztalra.
- Meggondolandó… - Válaszoltam,
viszont legbelül sejtettem, Jace-nek nem fogok nemet mondani bármiről is legyen
szó.
- Fiatalok… - Mondta Alec a
szemét forgatva.
- Mert te nem vagy az…! – Lökte
oldalba Tina a bátyját.
Szia!
VálaszTörlésBocsi, hogy az előzőhöz nem írtam - csak egész nap elvoltam. De most itt vagyok újult erővel, hogy véleményt írjak.
Tetszett ez a rész is, végre olvashatok egy kicsit Jace-ről. Bár furcsa, hogy megszűntek az okfejtegetések (vajon ki rabolhatta el őket). Kicsit túl nyugodt a légkör, mint eddig is: ez gyanús. Persze, Boldog Születésnapot, Jace-nek ^^
Na ennek örömére, siess a következővel!
Love.Gabriella.Fisher
Szia!
TörlésNos, az oka mindennek megvan. Amolyan vihar előtti csend... ;)
És akkor Jace nevében meg is köszönöm. :D
Szép napot!