Délután Jace kérésére hajlandó
voltam elmenni az orvoshoz. Mikor beléptünk a váróterembe, egy fekete hajú lány
nézett ránk meglepetten. Szoknya és póló volt rajta, kabátja pedig a vállára
volt terítve.
- Lisa? – Kérdeztem. Szemei
kisírtak voltak. Valamilyen fehér textildarabot szorított az alkarjához, amit
néhány foltban már átitatott a vére. – Mi történt?
- Elestem egy késsel a kezemben.
Közben levertem pár üvegpoharat… - Vont vállat. Mivel nem nézett a szemünkbe,
amikor ezt mondta, egyből rájöttem, hazudik.
- És ezt én azért nem hiszem el,
mert… - Kezdte Jace arra várva, hogy majd Lisa befejezi.
- Mert nem igaz. – Mondta végül
nagyot sóhajtva a lány. – Rendben, nyertél. A főnököm lökött meg, egy kés pedig
megvágta a kezem…
- Miért nem hagyod ott a
munkahelyed? – Kérdeztem.
- Nem lehet. – Rázta meg a
fejét. – Azt mondta, megöl. A rendőrségre pedig nem mehetek… Egyből megtudná…
Egyébként boldog születésnapot, Jace!
- Kösz. – Biccentett Jace.
Itt befejeződött a beszélgetés,
mert az ajtón kilépett az orvos, és Lisát hívta.
Nem tudtam megérteni Lisát. Ha
nekem olyan főnököm lenne, mint neki, aki megver, és előszeretettel visz az
ágyába, akkor én már rég nem dolgoznék ott. Még akkor sem, ha olyan múltam
lenne, mint Lisának.
Lisa után én következtem. Az
orvos azt mondta, csak egy kicsit elfertőződött a sebem. Felírt valamilyen
gyógyszert, amit Jace-szel kiváltottunk a gyógyszertárban, otthon pedig az
előírtak szerint bevettem belőle egy darabot.
Már majdnem elmúlt éjfél, amikor
Jace mellé feküdtem az ágyára.
- Tudod, mi tetszett a legjobban
a születésnapomon? – Érdeklődött. Nekem ezen el kellett gondolkoznom. Próbáltam
visszaemlékezni a teljes napra, ám valahogy nem volt kedvem végiggondolni a nap
történéseit, így végül megráztam a fejem. – Ez.
Ekkor Jace fölém hajolt, és ajka
gyengéden, csak egy pillanatra ért az enyémhez. Majd egyre hosszabban, és
hosszabban kezdett el csókolni.
- Tudhattam volna… - Motyogtam,
amikor hirtelen visszafordult a hátára, engem pedig a mellkasára húzott.
- Dehogy! – Rázta meg a fejét. –
Ennyire nem vagyok kiszámítható…
Erre már nem válaszoltam, hiszen
tisztában voltam vele, mennyire igaza van.
Szia!
VálaszTörlésHuh, Lisa sora tényleg nem a legjobb - de bevallom én azért mélyen megértem őt. Ha engem megfenyegetnének, hogy hogyha elhagyom a munkahelyem azon nyomban megölnek... én lehet, inkább maradnék. Szóval a lány reakciója teljesen valós.
A Jace és Mayka közti párbeszédet nem teljesen értettem - talán túl bennfentes volt ahhoz, hogy én is felfogjam. Bár én nem bízok ilyen szintem a képességeimben. Lehet, hogy csak én nem értettem.
Ezt leszámítva tetszett a rész, kíváncsi vagyok már a következőre, és hogy mikor is indul be az a "vihar", aminek a csendjét most még élvezhetjük.
Love.Gabriella.Fisher
Szia!
TörlésIgen, tényleg valós Lisa reakciója. Bár megmondom őszintén, sokkal kurtább dolgok is eszembe jutottak annál, minthogy fél... Valamiért sok dolgot szeretek túlbonyolítani... :D Nem tehetek róla. :)
Az a bizonyos "vihar" pedig nagyon hamar elérkezik ám. :D Mindjárt fel is teszem a következő fejezetet, amiben elkezdődik, mert jövő héten 3 napon keresztül biztosan nem leszek gépközelben egy tábor miatt. És akkor már bepótolom azt, ami akkor kimaradna. :D
A közvélemény kutatásnál pedig biztosan számíthatsz rám. :D Bár le vagyok maradva 1-2 fejezettel, mert ebbe a hétbe annyi mindent akartam belesűríteni... Írás, olvasás, filmek, zenék... Mert nyár végén jön csak rá az ember, mennyi időt elpocsékolt, és azt most mind be kell pótolni. :)
Kellemes napot! :D