Chapter 59th - I want to you...

Másnap reggel kopogásra ébredtem. Jace még aludt, így halkan keltem fel, és mentem megnézni, ki az. Először arra számítottam, Alec, Tina vagy Lisa jött. De nem.

Az a férfi állt az ajtóban, aki múltkor megkérdezte, merre van a vasútállomás, és aki szerintem az édesapám.

- Jó napot! – Köszöntem, mintha még soha nem láttam volna.

- Szia! Mayka-nak hívnak, igaz? – Kérdezte, mire én teljesen lemerevedtem. Honnan tudja a nevemet?

- I-Igen. – Dadogtam.

- Constantine vagyok. Constantine Elias Wood. – Mutatkozott be, miközben kezét felém nyújtotta. Én valamiért gondolkodás nélkül megráztam. – Ha jól tudom, te Mayka Hayley Fray vagy, ugye? – Kérdésére csak bólintottam.

- Miért érdekli? – Kérdeztem rá, mikor kissé magamhoz tértem a döbbenettől.

- Kérlek, tegezz! – Mondta, amit én egy újabb bólintással el is fogadtam. – És azért érdekel, mert az apád vagyok, és szeretném, ha hazajönnél velem.

Nem sok választott el attól, hogy tátott szájjal nézzek rá. Az odáig oké, hogy az apám, de nem tudok róla semmit, és mégis azt akarja, hogy bízzak meg benne, és menjek el vele valahova. Ráadásul ki tudja, hova akar vinni engem.

- Sajnálom, de nem ismerlek. – Ráztam meg a fejem, majd be akartam csukni az ajtót, de a keze megállította az ajtót.

- Ezt odaadom, hátha meggondolnád magad. – Nyújtott felém egy papírdarabot, amin egy név és egy telefonszám volt. – Várom a hívásod. – Mosolyodott el, majd egy szó nélkül távozott.

Miért van az, hogy nem tudom elhinni, ő egy gyilkos? Miért van az, hogy nem tudom elhinni, bántani akarna, vagy megölni?

A papírdarabot a nadrágom zsebébe gyűrtem, és épp sarkon fordultam, hogy visszamenjek Jace-hez, amikor valaki ismét kopogott. Ezúttal tényleg Alec jött.

- Jace még alszik. – Mondtam erőltetett mosollyal az arcomon.

- Nem baj. – Rázta meg a fejét. – Én hozzád jöttem.

- Hozzám? – Ha ez lehetséges volt, még jobban meglepett ez a kijelentése, mint amikor az előbb az apám el akart vinni innen.

- Igen. – Azzal belépett az ajtón, hátamat pedig a falnak támasztotta.

- Alec, mit akarsz? – Szinte alig mondtam ki ezt a néhány szót, amikor szorosan simultunk össze, és Alec megcsókolt. Keze lejjebb csúszott az oldalamon, majd lábaimat a dereka köré kulcsolta.