2012. augusztus 10., péntek

Chapter 62nd - The departure


- Egy pillanat! – Mondta Jace, majd felkelt, és engem is magával húzott ki az étteremből, hogy apám ne hallhassa, amiről beszélünk.
Én továbbra is hitetlenkedve néztem a kissé tanácstalannak és idegesnek tűnő Jace-t
- Mayka, nem biztos, hogy ez jó ötlet. – Állapította meg. – Nem ismered, és ki tudja, mit akar veled csinálni…
- Jace, bármilyen furcsán hangzik is, én elhiszek neki mindent. És vele akarok menni anyu után. – Mondtam szemlesütve. – Aggódok, hogy valami baja esett anyunak… Csak így tudhatom meg, jól van-e, vagy történt-e vele valami…
- Mayka, kérlek, gondold át még egyszer! Ha valami történik veled…
- Nem fog, Jace. – Vágtam a szavába. – Tudok vigyázni magamra.
Láttam rajta, valamit szívesen a fejemhez vágna, mint kőkemény valóság – megjegyzem, megérdemeltem volna -, de végül meggondolta magát.
- Jó. – Bólintott. – Ha… - Valahogy sejtettem, nem lesz ingyen… - Ha megígéred, hogyha bármi történik, egyből felhívsz.
- Oké. Fantasztikus vagy! – Azzal szorosan öleltem magamhoz egy csók kíséretében.

Estére már be is pakoltam pár cuccomat egy hátizsákba, és készen álltam az indulásra. Az apám pár perc múlva ideér, és elindulunk.
- Jace... – Szóltam a fiúnak a nappali ajtajában állva, míg ő az ablakon nézett ki az egyre sötétedő éjszakába.
- Féltelek, Mayka. – Ismerte be lehajtott fejjel. – Félek, hogy valami bajod esik. Biztosan ne menjek veletek?
- Biztos, Jace. Hidd el, pár nap múlva újra itt leszek, és nem lesz semmi bajom! – Azzal közelebb mentem hozzá, és megcsókoltam. – Az apám a szavát adta rá…
- Épp ez az! – Ellenkezett. – Honnan tudod, hogy megbízhatsz benne?
- Megérzés. – Mondtam ezen a napon már sokadjára.
- Rajtad fogom tartani a szemem! – Mosolyodott el. Nem egészen értettem, ezt hogyan gondolja, ám abban a pillanatban az apám fekete autója állt meg a ház előtt, és dudált.
Felkaptam a táskámat, a vállamra dobtam, majd hosszan megcsókoltam Jace-t.
- Vigyázz magadra! – Kért, miután elengedett az ajtóban.
- Sietek vissza. Ígérem. – Mondtam, miközben bedobtam a cuccomat a hátsó ülésre. Ezután intettem Jace-nek, beültem az anyósülésre, és elindultunk.

2 megjegyzés:

  1. Szia Tpr!
    Tetszett a fejezet, pont mint mindig ;) Egyszerűen fogalmazod meg a soraidat, de talán pont ettől lesz ilyen könnyen emészthető, és szerethető. Nem tűzdeled tele fennkölt képekkel, és nem is érzem hiányát (én azért máshol szoktam). Annyira a történeten van a hangsúly, hogy a fogalmazás bravúrjai eltörpülnek mellette.
    Én részben megértem Mayka-t, lőjetek fejbe - de tényleg. Szóval ezek után kíváncsi vagyok, hogy jól döntöttünk-e vele :)
    Siess a következővel, gondolom még ma fent lesz. Helyess!
    Love.Gabriella.Fisher

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Örülök, hogy tetszett. Sokat gondolkoztam rajta, vajon elmenjen-e az apjával, de akkor feltételezem, végül jól döntöttem. :)

      Igen, jól gondolod, hogy még ma jön a következő fejezet. Hiszen megígértem... :D

      És nem lövünk fejbe semmilyen körülmények között sem egy olyan tehetséges írót, mint te vagy. :)

      Szép napot! :D

      Törlés