- Egy pillanat! – Mondta Jace,
majd felkelt, és engem is magával húzott ki az étteremből, hogy apám ne
hallhassa, amiről beszélünk.
Én továbbra is hitetlenkedve
néztem a kissé tanácstalannak és idegesnek tűnő Jace-t
- Mayka, nem biztos, hogy ez jó
ötlet. – Állapította meg. – Nem ismered, és ki tudja, mit akar veled csinálni…
- Jace, bármilyen furcsán
hangzik is, én elhiszek neki mindent. És vele akarok menni anyu után. – Mondtam
szemlesütve. – Aggódok, hogy valami baja esett anyunak… Csak így tudhatom meg,
jól van-e, vagy történt-e vele valami…
- Mayka, kérlek, gondold át még
egyszer! Ha valami történik veled…
- Nem fog, Jace. – Vágtam a
szavába. – Tudok vigyázni magamra.
Láttam rajta, valamit szívesen a
fejemhez vágna, mint kőkemény valóság – megjegyzem, megérdemeltem volna -, de
végül meggondolta magát.
- Jó. – Bólintott. – Ha… -
Valahogy sejtettem, nem lesz ingyen… - Ha megígéred, hogyha bármi történik,
egyből felhívsz.
- Oké. Fantasztikus vagy! – Azzal szorosan öleltem magamhoz egy csók kíséretében.
Estére már be is pakoltam pár
cuccomat egy hátizsákba, és készen álltam az indulásra. Az apám pár perc múlva
ideér, és elindulunk.
- Jace... – Szóltam a fiúnak a
nappali ajtajában állva, míg ő az ablakon nézett ki az egyre sötétedő
éjszakába.
- Féltelek, Mayka. – Ismerte be
lehajtott fejjel. – Félek, hogy valami bajod esik. Biztosan ne menjek veletek?
- Biztos, Jace. Hidd el, pár nap
múlva újra itt leszek, és nem lesz semmi bajom! – Azzal közelebb mentem hozzá,
és megcsókoltam. – Az apám a szavát adta rá…
- Épp ez az! – Ellenkezett. –
Honnan tudod, hogy megbízhatsz benne?
- Megérzés. – Mondtam ezen a
napon már sokadjára.
- Rajtad fogom tartani a szemem!
– Mosolyodott el. Nem egészen értettem, ezt hogyan gondolja, ám abban a
pillanatban az apám fekete autója állt meg a ház előtt, és dudált.
Felkaptam a táskámat, a vállamra
dobtam, majd hosszan megcsókoltam Jace-t.
- Vigyázz magadra! – Kért,
miután elengedett az ajtóban.
- Sietek vissza. Ígérem. –
Mondtam, miközben bedobtam a cuccomat a hátsó ülésre. Ezután intettem Jace-nek,
beültem az anyósülésre, és elindultunk.
Szia Tpr!
VálaszTörlésTetszett a fejezet, pont mint mindig ;) Egyszerűen fogalmazod meg a soraidat, de talán pont ettől lesz ilyen könnyen emészthető, és szerethető. Nem tűzdeled tele fennkölt képekkel, és nem is érzem hiányát (én azért máshol szoktam). Annyira a történeten van a hangsúly, hogy a fogalmazás bravúrjai eltörpülnek mellette.
Én részben megértem Mayka-t, lőjetek fejbe - de tényleg. Szóval ezek után kíváncsi vagyok, hogy jól döntöttünk-e vele :)
Siess a következővel, gondolom még ma fent lesz. Helyess!
Love.Gabriella.Fisher
Szia!
TörlésÖrülök, hogy tetszett. Sokat gondolkoztam rajta, vajon elmenjen-e az apjával, de akkor feltételezem, végül jól döntöttem. :)
Igen, jól gondolod, hogy még ma jön a következő fejezet. Hiszen megígértem... :D
És nem lövünk fejbe semmilyen körülmények között sem egy olyan tehetséges írót, mint te vagy. :)
Szép napot! :D