Chapter 64th - The encounter

- Mert megcsaltam. – Ismerte be végül nagyot nyelve. – Mielőtt megtudta, hogy egy Dorine nevű lánnyal megcsalom, akkor esett teherbe. Megbocsátott, de miután megszülettél, rá két hónapra Dorine is megjelent egy kisfiúval a karjaiban. Tőlem volt.

Dorine… Miért olyan ismerős nekem ez a név? Nem tudtam felidézni, hol hallottam ezelőtt ezt a nevet, pedig tudtam, hogy nem olyan régen volt…

- Akkor Josette megbánt mindent, és elvitt téged. – Emelte rám pillantását az apám. – El tudom képzelni, hogy érezheted most magad… Soha nem találkoztunk, és úgy bízol meg bennem…

- Szóval anyu végig hazudott nekem? – Annak ellenére, hogy ezt megállapításnak szántam, kérdés lett belőle.

- Igen.

Ezután befejeztük a reggelit, és elindultunk megkeresni azt a házat, ahol nagy valószínűséggel anyu volt most. Ugyan a házat megtaláltuk, de senki nem nyitott ajtót.

Ez a hely pontosan ugyanolyan volt, mint amilyenre emlékeztem. Egy kertes ház Seattle széle felé zöld kerítésekkel, fehér falakkal, és kopott, piros járdával, ami a szintén piros bejárati ajtóhoz vezetett. Az ablakok keretein látszott, hogy nemrég újra pirosra festették, mert kicserélték az ablakokat.

A kertben a fákról már lehullottak a levelek, amiket kisebb-nagyobb kupacokba gereblyéztek össze a fák között.

- Jó helyre jöttünk? – Kérdőjelezte meg az apám.

- Igen. Igaz, hogy még nagyon kicsi voltam, de ez az a hely. Száz százalék. – Azzal ismét kopogtam, és csengettem.

Egy olyan idős férfi nyitott ajtót, mint amilyen idős az apám lehetett. Egyből ráismertem.

- Sam? – Kérdeztem. – Samuel?

- Mayka, tényleg te vagy az? – Ölelt meg. Zöld szemei szinte világítottak, sötétbarna haja pedig még sötétebbnek tűnt, mint amilyenre emlékeztem. – Hogy kerülsz ide?

- Igen, Sam, én vagyok. – Mondtam, amikor elengedtem. – És anyut keresem.

- Ő ki? – Nézett az apámra.

- Sam, ő az apám, Constantine. – Mutattam be őket egymásnak. – Apa, ő egy régi ismerősöm, Samuel.

Milyen érdekes volt apának hívni. Még soha senkinek nem tudtam ezt mondani, de most, hogy mondhattam – be kell vallanom -, jól esett.

Ekkor anyu jelent meg Sam háta mögött, és valósággal ledermedt attól, amit látott. Hogy én és apu egymás mellett állunk, és őt keressük.