Chapter 65th - I don't stop

- Mayka, gyere ide! – Parancsolt rám anyu az első sokk után, ám én voltam hajlandó megmozdulni. – Mayka!

Látszott anyun, mennyire ideges. Még soha nem láttam ennyire zaklatottnak. Én egyszer rá néztem, egyszer az apámra, egyszer pedig Samre. Tanácstalan voltam.

- Nem anyu. Sajnálom. – Ráztam meg végül a fejemet.

- Hogy kerülsz ide, Constantine? – Kérdezte anyu, miután hirtelen megragadta a karomat, és berántott maga mellé. Erősen ölelt magához.

- Titeket kereslek már majdnem tizenhét éve. – Válaszolta.

- Mayka, nem esett bajod? Nem csinált veled semmit? – Kérdezte anyu aggódva, hajamat kisöpörve az arcomból.

- Ő nem, anya. Ő nem. – Ráztam meg a fejem.

- Akkor ki? És mik ezek a vágások? – Mondhatni hisztérikus állapotban volt, ahogy végignézett rajtam. – Válaszolj, Mayka!

- Mayka-t megerőszakolták egy hónapja, egy hete pedig elrabolták. – Válaszolt helyettem édesapám, mert én nem tudtam egy szót sem szólni a döbbenettől.

Megdöbbentem, hogy nem éreztem semmilyen örömöt, amikor megláttam az édesanyámat. Sem bánatot, se semmit… Miért?

- És jól vagy? – Anyu kérdésére csak bólintottam. – Constantine, kérlek, menj el, és hagyj minket békén!

- Ne! – Magam is meglepődtem, milyen hangosan kiáltottam el magam. Apun némi elégedettséget láttam, anyun és Samen pedig döbbenetet, így elkezdtem magyarázni. – Szeretném, ha nem menne el. Szerintem egész jól kijövünk, és…

- Mayka, ne mondj többet! – Szólt rám anyu. – Csak csalódni fogsz benne…

- Mint te, amikor megcsalt? – Vágtam vissza élesen, kilépve a lakásból, vissza az apám mellé. Anyu még jobban meglepődött. – Azt mondta, soha nem akart minket megölni, csak te hagytad el, amikor kiderült, hogy van még egy gyereke egy másik nőtől…

- De Mayka… - Ellenkezett anyu.

- Igaz, vagy nem? – Gurult végig egy könnycsepp az arcomon.

- Igaz. – Hajtotta le anyu a fejét. – Csak nem ilyen apát akartam neked…

Ekkor sarkon fordultam, és futottam, mert nem akartam, hogy sírni lássanak. Hallottam, amint mindhárman a nevemet kiáltják, és azt, menjek vissza, ám én nem akartam.

- Majd én megyek. – Torkollta le az apám a többieket. – Higgyétek el, rám most jobban hallgat, mint rátok!