Végül pár utcával arrébb egy
szobornál álltam meg, és az előtte lévő lépcsőszerűségre ültem le. Arcomat a
tenyerembe temetve sírtam. Mivel nem hoztam magammal a kabátomat a kocsiból,
karjaim libabőrösek voltak a hideg széltől.
- Mayka! – Szólalt meg lágyan az
apám, amikor mellém ért.
Nem néztem rá, csak továbbra is
próbáltam abbahagyni a sírást. Ezután szótlanul leült mellém. Levette a
kabátját, majd a vállamra terítette, és bizonytalanul átkarolta a vállamat.
Igaz, lassan, de sikerült
megnyugodnom. Letöröltem arcomról a maradék könnycseppeket is, hajamat
kisöpörtem az arcomból, és felemeltem a fejem. Az apám pont ekkor vett elő
valamit, és nyújtotta felém. Egy zöldalma volt a kezében.
- Tessék! – Mondta, mikor kérdőn
néztem rá. – Tudom, hogy szereted.
- Honnan? – Lepődtem meg,
miközben elvettem tőle a gyümölcsöt, és beleharaptam.
- Nekem is ez az egyik
kedvencem. – Vont vállat.
Ekkor felmerült bennem a kérdés,
vajon mi mindenről tudhat még, amit nem mondtam el neki…
Fogalmam sem volt, mióta
ülhettünk már itt, amikor hirtelen elkezdett szakadni az eső. Nem akartam
foglalkozni vele, ám apunak sikerült rávennie, hogy menjünk vissza anyuhoz és
Samhez.
- Mayka! – Ölelt magához ismét
anyu, amikor meglátott az ajtóban csuromvizesen. Ezután bementünk a lakásba,
megszárítkoztunk, és a konyhai asztalnál ültünk le.
- Hogy kerülsz ide? – Szegezte
újra apunak ezt a kérdést anyu.
- Már akkor megbántam mindent,
amikor Dorine megjelent Alex-szel. – Mondta apu az asztal fölé hajolva, összekulcsolva
a kezeit. – Én mindig is téged szerettelek, Josette, és szerettem volna
felnevelni Mayka-t, mint egy igazi apa, de erre esélyem sem volt…
- Anyu, miért kellett azt
mondanod, hogy apa egy gyilkos? Nem lett volna egyszerűbb, ha azt állítod, meghalt?
Azt jobban el tudtam volna viselni… - Mondtam, amikor láttam, hogy anyu
szólásra nyitná a száját. Erre megrázta a fejét. Látszott, nem tud több
kifogást találni.
- Josette, miért nem adtál
esélyt Constantine-nak? – Csatlakozott a beszélgetéshez Sam. Arcáról le
lehetett olvasni, ő mindent tud az egész történetről, ezt az egy kis részt
kivéve.
- Azt gondoltam, biztosan
Dorine-t és Alex-et fogja választani… - Válaszolt lehajtott fejjel. – Jobbnak
láttam előbb eljönni…
Amint ezt anyu kimondta, valami
szöget ütött a fejemben. Dorine és Alex…
Azt hiszem, rájöttem, kik is lehetnek ők…
- Mi a baj, Mayka? – Kérdezték
mindhárman egyszerre, amikor meglátták az arckifejezésemet.
- Apa! – Szinte kiáltottam. – Mi
lett Dorine-nal és Alex-szel?
Szia Petrám!
VálaszTörlésÉrezd jól magad! Festegess, nevess sokat és fagyizz :)
A rész nagyon jó volt. Már meg se kérdezem hogy miért itt hagytad abba. Figyelemfelkeltő, így még jobban fáj hogy egy jó ideig nem lesz friss. Izgulok, és várom a kövi fejezetet :)
Love.Gabriella.Fisher
<3
Szia!
VálaszTörlésJó ifeje olvasom a történetet de csak most éreztem igazán, hogy érdemes hozzászólnom. Bár úgy érzem felsleges dícsérnem téged, hisz már előttem szinte mindent elmondtak, de ennek ellenére mégis ki kell mondanom, hogy fanrasztikusan írsz!! És ez a befejezés... Sikerült elérned, hogy a végén a főszereplővel együtt forogjon az agyam, és azonnal rájöttem arra amit te itt frappánsan függővégnek hagytál.Most viszont emészthet a gondolat, hogy jól gondolom-e vagy sem. Igazán mesteri, le a kalappal.Csak így tovább!
Adrienn
Bocsánat a hibákért, mobilról olvasok és írok.
VálaszTörlésAdrienn
tetszettek a fejezetek bocs h nem irtam csak nem tudtam elolvasni de nagyon jó lett :)
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésMindnyájatoknak köszönöm a kommenteket.
Gabriella: Nagyon jól éreztem magamat, de sajnos egy nappal előbb haza kellett jönnünk. Ígérem, holnap részletezni fogom a képekkel együtt.
Adrienn: Szóval azt mondod, sejted, mit szeretnék kihozni ebből a függővégből? Holnap meglátjuk, hogy valóban jól gondolod-e...
largepenis: Örülök, hogy elolvastad, és tetszett.
Mindenkinek kellemes estét! :D