Chapter 67th - With my mother

- Dorine megismerkedett valami Francis Manrose-zal, összeházasodtak, és a nevére vette a fiút, aki elméletben soha nem tudta meg, ki az igazi apja. Úgy tudom, most is New Yorkban élnek. – Felelte apu az első döbbenet után. – Miért fontos?

Szinte meg sem hallottam, amit utoljára kérdezett. A fejemet fogtam az asztalra könyökölve. Az nem lehet, hogy csak puszta véletlen lenne… Biztosan ők azok… Léteznek egyáltalán véletlenek? Biztosan, de ez nem valami véletlen egybeesés. És megint csak a megérzéseimre tudok hagyatkozni.

- Alexander Manrose? – Kérdeztem felpillantva, mire ő bólintott.

- Ez megnyugtat. – Tett le elém egy pohár zöld teát Sam, amit kisvártatva, nehezen ugyan, de sikerült megköszönöm.

Ha most tényleg igaz, amire gondolok, akkor Alec a féltestvérem, és szerelmes belém. Te, jó ég! És én még csókolóztam is vele…

- Mi baj, kislányom? – Fogta meg anyu az egyik kezemet.

- Jace egyik barátja. – Nyögtem ki végül.

- Ki az a Jace? – Érdeklődött anya a számára ismeretlen név hallatán.

- Majd elmondom. – Legyintettem. – Alex-et csak Alec-nek hívják, de a teljes neve Alexander Manrose. És… És azt mondta, szerelmes belém… - Dadogtam. A döbbenet, ami a többiek arcán átsuhant, mindent elárult számomra.

- Szóval ezért nem jöttél aznap este haza? – Kérdezte anyu, mikor már besötétedett. Eközben Sam és apa a teraszon beszélgettek valamiről. – Mert megerőszakoltak?

Anyunak nehezére esett kimondani ezt. Nem akarta elhinni, hogy ez tényleg megtörténhetett. Ő is csak nehezen tudta elfogadni a kőkemény valóságot.

- Igen. – Nyeltem egyet. – Jace talált meg a parkban, és vitt el egy magánklinikára. Azóta nála lakok, és járunk. – Ismertem be fülig vörösödve, ami annak ellenére sem kerülte el anyu figyelmét, hogy megpróbáltam valahogy elrejteni.

- Szóval a barátod… - Ízlelgette anya. – Remélem, rendes.

- Igen, az. – Helyeseltem tűnődve, szinte két lábbal a föld felett, amikor egy emlék visszarántott a valóságba, és meg kellett kérdeznem anyutól, igaz-e, vagy sem, amit Richard mondott.

- Anya, Richard azt mondta, gyereket vársz tőle. Igaz ez? – Érdeklődtem az ablakhoz lépve. Ahogy kinéztem rajta, láttam, és hallottam, amint odalent apu felnevet Sam egyik viccén.

- Nem. - Mondta anya habozás nélkül. – Ezt meg honnan vette?

- A kórházban… - Kezdtem, de ő félbeszakított.

- Richard kórházban van?