Chapter 68th - Together again

Miután elmeséltem anyunak, pontosan mi is történt, és a rendőrök nem találják a tettest, kissé megnyugodott, hogy jelenleg, nincs semmi probléma.

Engem pedig neki sikerült megnyugtatnia azzal, hogy nem lesz gyereke Richardtól. Bevallom, féltem tőle, hogy ez igaz. De nem lett az. Állítólag csak Richard csavarodhatott be valami miatt.

Anya arra kért, ne menjek vissza az apámmal a hotelbe, hanem maradjak itt vele és Sammel. Azonban én nemet mondtam, és kötöttem az ebet a karóhoz, hogy szeretném jobban megismerni az apámat, akinek szintén tetszett az ötlet.

Valamint feltettem egy nagyon fontos kérdést anyunak. Szereti-e még aput? Erre muszáj volt választ kapnom. Igaz, elhagyta, de akkor is… Ez még nem jelenti automatikusan azt, hogy már nem szereti. Sejtettem, mi lesz a válasza, ám mégis megdöbbentem.

- Igen, Mayka. Mindig is szerettem, és mindig is szeretni fogom. – Sütötte le a szemét. – Rosszul döntöttem régen, ezzel tisztában vagyok… De ezen már nem lehet változtatni…

Ekkor kimentem apuhoz és Samhez a teraszra. Sam egyből megértette, mit szeretnék. Ahogy távozott, én is a terasz kis kerítésre támasztottam a karomat apu mellett állva. A szél összekócolta a hajamat, mialatt eső illatát hozta felénk.

- Szereted még anyut? – Szegeztem neki a kérdést mindenféle kertelés nélkül. Nem tartottam szükségesnek lefutni a felesleges köröket.

- Persze. De ő soha nem fog megbocsátani… - Rázta meg a fejét.

- Honnan tudod, ha meg sem próbálsz tenni ellene? – Érdeklődtem átnézve az út másik oldalára, ahol pár részeg fiú ment el.

Abból gondoltam, hogy részegek, mert a kezükben sörös üvegek voltak, hangosan kiabáltak, és énekeltek, a járás pedig igencsak nehezükre esett.

- Pont olyan vagy, mint Josette. – Nevetett fel. – Tudod, hogyan érd el, amit akarsz… - Megfordult, és a könyökével támaszkodva a korlátnak nézte az ablakot.

- Ez nem teljesen igaz. – Vetettem ellene. – Nem mindent…

- Tudod, mit? – Lökte el magát. – Beszélek Josette-tel. – Én is utána indultam volna, de feltartotta a kezét. – Négyszemközt.

Amíg a szüleim a konyhában beszélgettek, én kifaggattam Samet arról, mi történt vele az elmúlt években. Azt nem mertem neki megemlíteni, hogy úgy tudtam, meghalt.

Hosszú órák telhettek el, amíg anya és apa mindent próbáltak ésszerűen megbeszélni. Egyszer-egyszer megkíséreltem hallgatózni, ám ezt Sam észrevette, és egyből elkezdett kérdezősködni, hogy ne arra koncentráljak, ami bent történik.

- Mayka! – Mondták a szüleim egyszerre a hátam mögött. Megpördültem, és láttam, egymás mellett állnak. Ez némi nyugalommal töltött el, mert legalább nem ellenségesek voltak. – Újrakezdjük. Úgy gondoljuk, egy próbát megér. – Jelentették be.