Chapter 69th - Go back

Valamikor éjfél felé értünk vissza a szállodába. Én végig mosolyogva figyeltem, ahogy apu vezet. El sem akartam hinni, hogy tényleg még egyszer nekivágnak ennek a kapcsolatnak. El sem akartam hinni, hogy ennyi év után is még mindig szeretik a másikat…

Pedig be kellett látnom, valóban lehetséges a jó végkifejlet. Ám örömömet csak egyetlen dolog árnyékolta be. Alec. Apu azt mondta, nagyon régen látta a fiát, ám még ma is felismerné, ha szembe jönne vele az utcán. Így megkértem, találkozzon vele.

El sem tudtam képzelni, mit fog szólni Alec, ha ez igaz, és kiderül. Őszintén szólva én már előre is féltem.

Mielőtt álmosan estem be az ágyba, még elmentem lezuhanyozni, és hajat mosni. A forró víznek némileg sikerült elterelni a gondolataimat.

Amikor másnap reggel felébredtem, és kibotorkáltam a szobából, apu az asztalnál ült, kíváncsian végigmért, majd kérdőn nézett rám. Ekkor én is megláttam a tükörképemet a falra akasztott tükörben.

Hajam még a szokásosnál is kócosabb volt, szemeim karikásak. Az ing, amit pizsama felsőnek használtam, az egyik oldalon szabadon hagyta a vállamat, a másikon pedig a nyakamba vágott. Halványan elmosolyodtam, és jobbra-balra ingatva a fejem leültem apuval szemben.

- Látszik, hogy fáradt vagy. – Jegyezte meg, miközben visszapillantott az újságba. Én lehajtottam a fejemet, azután a homlokomat az asztal lapjára támasztottam. Hideg volt, és ez egyből felébresztett.

- Most mit fogunk csinálni? – Kérdeztem bizonytalanul. – Elvégre a lakás… Te, jó ég! A lakás! – Kiáltottam, azzal már rohantam is vissza szobámba.

Előkerestem a telefonom, miközben levettem a pizsamámat, és magamra rángattam egy farmert és egy pólót. Anyu az első csörgés után felvette.

- Jó reggelt, Mayka! Hogyhogy már fent vagy? – Hangján érezni lehetett mennyire vidám ma reggel, ám ezt az érzését hamar el kellett rontanom.

- Anya, elfelejtettem mondani, de lakásunkat New Yorkban kipakolták. Teljesen üres. – Hadartam. – Nem maradt ott semmi…

Anyu nem válaszolt azonnal, és ez megijesztett. A vonal másik felén hallottam egy koppanást, amiből arra következtettem, hogy leejtette a készüléket.

- Csomagoljatok apáddal! Most azonnal hazaindulunk. – Azzal letette.

Nem értettem, mi ez a sietség. Csak annyit mondtam, üres a lakás… Miért kell ezért azonnal indulnunk? Volt otthon valami, ami el volt rejtve? Mint az a láda?

- Apa! – Léptem ki a szobából. – Mennünk kell.