Chapter 70th - Serenade

Amíg anyu felé tartottunk a kocsival, megígértettem apuval, hogyha Alec a testvérem, akkor ezt hadd közöljem vele én. Természetesen nem akarta megengedni, de végül belement. Miután elindultunk, én felhívtam Jace-t, aki megkönnyebbülve hallotta, hogy nincsen semmi bajom, és hazaindultunk. Én hátul ültem, és megpróbáltam arra figyelni, amit a szüleim beszélnek, de olyan halkak voltak, hogy szinte semmit sem értettem meg. Amikor rákérdeztem, miről van szó, azt mondták, ne izguljak, semmi komoly.

- Constantine, Mayka-t hova vigyük addig? – Ez a dolog volt az első, amit meghallottam édesanyám szájából. Apu elkezdett magyarázni valamilyen felhőkarcolóról, de én közéjük hajoltam.

- Jace-hez, anya. Jace-hez. – Mondtam. Anya kérdőn nézett rám, pedig pontosan emlékezett rá, hogy azt mondtam, most nála lakok, és hogy ő a barátom.

- És ha Winnie-ékhez vinnénk? – Kérdezte reménykedve. – Őt azért ismerem valamennyire, de Jace-t nem… - Erre apu válaszolt valami olyasmit, hogy Jace-nél jobb helyen nem is lehetnék.

- Jace! – Ugrottam a fiú a nyakába. Az autó szinte még meg sem állt, amikor kipattantam, így a hátamon éreztem anyu szúrós, és apu mosolygós pillantását.

Jace karjait körém fonta, miközben megcsókolt. Éreztem, ahogy a felsőm felcsúszik a hátam közepéig, Jace forró érintése pedig a csontomig hatol. Szinte el tudtam képzelni, hogyan nézhet ránk anyu.

- Jace, ne a szü…! – Kezdtem, ám a szavak eltűntek az ajkaink között. Így a ’szüleim előtt’ részt már csak gondolatban tettem hozzá. Jace csak akkor engedett el, amikor a hátunk mögött anyu megköszörülte a torkát.

- Ó! Anyu, ő Jace Wyle. Jace, ő az édesanyám, Josette Fray. – Mutattam be őket egymásnak, mikor Jace elengedett, és kezet ráztak. Ezután én ismét visszabújtam Jace ölelésébe.

- Szóval te csavartad el a lányom fejét! – Jelentette ki anyu mindenféle kertelés nélkül, alaposan végigmérve Jace-t tetőtől talpig.

- Azt hiszem, igen. – Meggyőződésem, hogy anyunak sikerült zavarba hoznia Jace-t.

- Mayka, hamarosan visszajövünk, és kérlek, meg se próbálj utánunk jönni! – Épp ellenkeztem volna, de anyu a szavamba vágott. – Ismerlek, Mayka. Tudom, hogy nem bírnád ki… Jace, kérlek, tartsd valahogyan itt! – Miután Jace bólintott, anyuék elmentek.

- Miért ígérted meg neki? – Próbáltam behízelgően.

- Ne is reménykedj! – Húzott befelé a lakásba. – És különben is… Más terveim vannak veled…

Jace abba a szobába húzott, amelyikben a zongora és a gitárok voltak. Először el sem tudtam képzelni, mit szeretne, ám amikor leültetett a kanapéra – amit múltkor sem vettem észre -, ő egy gitárral a kezében mellém ült, és elkezdett játszani rajta. Először csak a gitár szólalt meg, de nem sokkal később Jace is elkezdett énekelni.