Először fel sem akartam fogni,
mi is történt, ám utána Jace nyakába ugrottam. Egyszerűen elvarázsolt. Nem csak
ő maga, hanem az is, ahogyan énekelt. Fantasztikus hangja volt, és gyönyörűen
gitározott.
- Ez gyönyörű volt, Jace. –
Öleltem szorosan magamhoz. Ő finoman a falnak döntötte a gitárt, majd eldöntött
a kanapén. – Olyan ügyes vagy! És annyira tetszett! – Őszintén szólva nem is
találtam a megfelelő szavakat.
- Köszönöm a dicséretet. – Ajka
finoman ért az enyémhez. – Örülök, hogy tetszett. Mert nem gondoltam volna…
A szüleim este kopogtak az
ajtón. Anyu valami olyasmit magyarázott, amikor beengedtem őket, hogy nem
maradhatok Jace-nél éjszakára, hanem menjek el apuval. Erre apu csak annyit
mondott, hogy ő így is, úgy is vissza fog hozni Jace-hez.
Ezután apu félrevont engem, anyu
pedig Jace-t kezdte el faggatni mindenféléről.
- Mayka, holnap el tudnánk
intézni ezt az Alex-ügyet? – Érdeklődött, miközben egyszer engem, egyszer pedig
Jace-éket nézte.
- Persze. De hogyan? –
Érdeklődtem meglepetten, mire ő legyintett.
- A részleteket majd később.
Egyelőre csak annyit, hogy hívd fel, és jöjjön erre a helyre! – Nyomott a
kezembe egy papírlapot, amin egy számomra ismeretlen cím állt.
- Rendben. – Fogalmam sem volt,
hogyan fogom megszerezni Alec számát, de egy ötlet már elkezdett
megfogalmazódni bennem.
Anyunak sikerült feladnia a
leckét Jace-nek. Mikor a szüleim távoztak – nem mondták meg, hova mennek -, Jace
megkönnyebbülten fújta ki a benntartott levegőt.
- Csak nem megizzasztott anyu? –
Érdeklődtem oldalba bökve a fiút.
- De igen. – Kócolta össze a
hajamat. – Ki gondolta volna, hogy ennyi kérdése van… Egyébként kedves anyukád
van. És… Hogy is mondjam? Energikus.
- Tudom. – Sóhajtottam kissé
szomorúan. Szerencsére Jace ezt nem vette észre, máskülönben hatalmas bajba
kerülhettem volna.
A szomorúságom oka a terveim
voltak. Arra készültem, hogy egyelőre Jace szemébe hazudok az Alec-dologról, és
majd csak akkor mondok el neki mindent, ha már minden biztos lesz. Így nem
kérhettem el tőle Alec számát sem, szóval a telefonját fogom egy kicsit „kölcsönvenni”.
Jace már rég aludt mellettem,
amikor én a mellkasán keresztül hajoltam át fölötte. Már majdnem elértem az
éjjeliszekrényen lévő telefont, amikor ő hirtelen megmozdult.
Szia! :)
VálaszTörlésIsmét tetszett a fejezet, bár ehhez most olyan nagyon sokat nem tudok hozzászólni. Kellemes volt a hangulat, nyugalmas a cselekmény. Három részre tagoltad a fejezetet, ami lehet, hogy egy kicsit sok - de engem itt, most nem zavart.
Persze, érdekel, hogy "miért mozdult meg hirtelen, ha már aludt", de ez most nem olyan számot tevő, mint amilyenek a durvább fejezetek végén szokott lenni.
Akkor holnap jövök a következő részért ;)
Love.Gabriella.Fisher
Szia!
TörlésIgazából nekem is sok a háromfelé tagolás... De csak így voltam képes megoldani, mert két fejezet nem jött volna ki belőle. :D
Miért mozdult meg, ha már aludt? Bevallom, erre a kérdésre nem igazán számítottam... És csak egy kicsit gondoltam bele... :)
Lehet, hogy csak nem tud olyan nyugodtan aludni. Én is ilyen vagyok. Még a legkisebb zaj is fel tud ébreszteni, de ettől függetlenül másnap van elég energiám... :)
Talán ez a magyarázat. :)
További szép napot! :D