Chapter 72nd - Kiss with Alec

Ugyan Jace felnyitotta a szemét, de csak résnyire. Elmotyogott egy hozzám intézett kérdést, majd ismét elaludt. Kifújtam a levegőt, miközben gyors szívverésem próbáltam csitítani. Végül sikerült megkaparintanom a telefonját, és az enyémbe bemásolni Alec számát. Alighogy visszafeküdtem Jace mellé, a fiú egyik kezét a derekam köré fonta.

Egy ideig még próbáltam meggyőzni magam, hogy semmi baj nincsen azzal, amit csináltam. De nem hagyott nyugodni az érzés, hogy becsaptam a fiút, akit szerettem.

Másnap reggel későn ébredtem, mert éjszaka keveset aludtam. Jace lehelete az arcomat csiklandozta, míg apu az ajtóban állt.

- Jó reggelt, drága! – Köszöntött Jace. – Constantine szeretne elvinni valahova…

Nem sokkal később már a zuhany alatt álltam, mialatt apu Jace-szel beszélgetett. Igyekeztem minél gyorsabb lenni, mert Alec-nek tegnap éjszaka azt mondtam, hogy délben találkozzunk, és már elmúlt fél tizenkettő.

Jace semmit sem sejtett ebből az egészből, és ez némileg megnyugtatott. Elvégre biztosan neki is vannak titkai, nem? Úgyhogy nem kéne nagyon rosszul éreznem magam…

Dél után öt perccel álltam meg apuval az étteremtől jó pár méterre úgy, hogy a nekünk oldalasan ülő Alec ne vehessen észre minket.

- Ez ő. – Jelentette ki apa. Reménykedve néztem rá, talán tévedett, ám folytatta. – Biztos vagyok benne. Ez csakis Alex lehet.

Vettem egy mély levegőt, és elindultam a fiú felé. Ő hamar kiszúrt a tömegből, és rám mosolygott. Mikor mellé értem, felkelt, és heves tiltakozásom ellenére megcsókolt. Meg mernék rá esküdni, hogy apu mindezt elég jól látta.

- Alec, valami fontosról szeretnék beszélni veled… - Kezdtem, mikor leültünk.

- Jól tippelek, ha azt mondom, meggondoltad magad, és járnál velem? – Kérdésére döbbenten ráztam meg a fejem. Elvégre a saját féltestvérem…

- Egyáltalán nem, de mondhatjuk úgy is, hogy köze van hozzá… - Lehajtottam a fejem, mert nem akartam a szemébe nézni, amiben a vonzalmat láttam.

- Mayka, mi a baj? – Érdeklődött lágyan. Egyik kezével állam alá nyúlt, és maga felé fordította az arcomat. Szerettem volna megmondani neki, nem szeretném, ha így érne hozzám, de akkor megláttam egy lányt nem messze tőlünk. Winnie volt az, és nem egyedül.

Winnie mellett két fiú állt. Sean és Marcus. Tudtam, nem láthatnak meg, mert akkor Winnie rá fog jönni, hazudtam a költözéssel kapcsolatban.

- Alec. – Súgtam a fiúnak. – Kérlek, csinálj valamit, csak a régi ismerőseim ne vegyenek észre! – Még csak rendesen át sem gondoltam, mit kérek valójában tőle… A pulóverem kapucniját a fejemre húzta, kezeit a derekamra csúsztatta, majd ajka az enyémhez ért.