Chapter 73rd - It's impossible

A fiú hosszan csókolt, és szenvedélyesen. Kiélvezett minden egyes pillanatot, míg ajkaink egymáshoz értek. Én többször is próbáltam leállítani, ám erősebb volt nálam, így én vesztettem.

Winnie-ék már rég elmentek, amikor a fiú ajka elszakadt az enyémtől.

- Te, jó ég! – Suttogtam inkább csak magamnak a fejemet fogva. Nem igazán voltam képes felfogni, hogy mit is csináltam az előbb Alec-kel.

- Mayka… Mi a baj? – Keze fel-le járt a hátamon, és próbált megnyugtatni.

- Alec, kérlek, hagyj! – Néztem kérlelőn a szemeibe. – Ígérem, mindent elmondok. Csak összeszedem magam egy kicsit… - Ő bólintott, én pedig tovább átkoztam magam a gondolataim között.

Nem egészen voltam biztos benne, hogy hogyan kéne kezdenem. Egyszerűen vágjam hozzá az igazat, vagy csak lassan kezdjek hozzá?

- Alec. – Emeltem rá a pillantásomat, mikor úgy, ahogy elhatároztam, mit fogok mondani neki. – Mit szólnál, ha lenne egy féltestvéred?

- Hát… - Döbbent meg, mert nem pont erre számított. – Nyilván olyan lenne, mintha a testvérem lenne. Feltéve, ha ugyanott lakunk. Ha nem, akkor talán csak egy rokon… - Vont vállat.

- És ha én lennék az? – Kíváncsiskodtam elkínzott arccal nézve rá.

- Miért lennél te a féltestvérem, Mayka? – Látszott, nem igazán érti, mit akarok mindezzel mondani. – Nem értem, mi ez az egész…

- Az van, Alec, hogy… - Nehezemre esett megmondani neki, de meg kellett tennem. – A féltestvéred vagyok.

A fiú arcán egyszerre több érzelem is áthaladt. Meglepődés, hitetlenkedés, csalódottság, szerelem, aggódás… Végül egy maszkot öltött magára, és kifejezéstelen pókerarccal bámult rám.

- Ezt honnan veszed? – Kérdezte végül emelkedett hangon.

- Az édesapám mondta. – Feleltem. Végszóra meg is érkezett apu tökéletes időzítéssel. Az oldalán egy nő állt, akit nem is olyan régen a kórházban láttam Alec-ékkel. Ő volt az anyja, Dorine.

- Anya? – Kérdezte döbbenten Alec. – Ez igaz? Mayka a féltestvérem? – Dorine-on látszott, sajnálja, hogy így alakult.

- Kisfiam, én tényleg sajnálom. – Hajtotta le a fejét. – De azt hittem, már soha nem fogok találkozni édesapáddal. Mármint az igazi apáddal, és a másik gyerekével…

Mintha Alec-nél elpattant volna valami. Hirtelen felugrott, majd elkezdett rohanni. Én utána kiáltottam, de nem felelt, és nem is állt meg. Csak rohant a közeli park felé. Szerettem volna utána menni, de apu megragadta a karomat.

- Mayka, lehet, nem ez most a legjobb ötlet… - Ellenkezett, de én szúrósan néztem rá, majd kijelentettem, muszáj utána mennem.