Chapter 74th - No!

Alec-et végül a park legeldugottabb részén találtam meg. Az egyik pad támláján ült, miközben az ülő részén taposott. Megálltam mellette, de ő nem volt hajlandó rám nézni.

- Leülhetek? – Kérdeztem. Ő csak megrántotta a vállát, és motyogott valamit. – Rendben. Akkor ezt igennek veszem. - Felmásztam mellé, de ő továbbra is a szemben lévő fát bámulta. Először még kitartóan figyeltem Alec-et, akinek semmilyen érzelmet nem láttam az arcán. - Én is csinálhatnám ezt. – Szólaltam meg végül. – Duzzoghatnék, de nem lenne semmi értelme. – Ráztam meg a fejem.

- Jól van. – Fordult felém. – Miért jöttél?

- Alec. – Ejtettem ki határozottan a fiú nevét. – Az, tudom, nem lenne valami jó ok, ha azt mondanám, mert a féltestvérem vagy… Talán csak azért, mert szeretném tudni, mit szólsz ehhez az egészhez…

- Hogy mit szólok hozzá? – Kérdezett vissza ingerülten. – Az anyám egész életemben a szemembe hazudott, és apámról kiderült, hogy nem az apám… Ráadásul van egy eltitkolt húgom… Akibe mellékesen szerelmes vagyok… Nem is tudom, mit kéne szólnom… Talán ugrálhatnék, meg tapsolhatnék örömömben. – Javasolta.

- Alexander! – Mondtam én is idegesen. – Nem vitatkozni jöttem…

- Akkor miért? Fogalmam sincs, mi mást csinálhatnánk… Mert én szeretlek, de nem úgy, mint a húgomat… Hanem úgy, mint az ember a szerelmét…

Ujjai a hajamba túrtak, majd közelebb húzott magához. Én próbáltam eltolni magamtól, de ő erőszakosan megcsókolt. Mintha csak az igazság ellen küzdött volna.

Valahogyan sikerült a kisebb dulakodás közben leesnünk a padról. A nedves földön feküdtem a hátamon. Alec fölöttem volt. Karjaimat erősen szorította le kezével a fejem fölött. Elkezdte a nyakamat csókolgatni, majd egyre feljebb haladt. Ezután ajkai ismét durván ütköztek neki az enyémnek.

- Alec! – Ziháltam két csókja között. – Hagyd abba! Ez így…

- Azt akarod mondani, hogy nem tiszta meccs? – Érdeklődött felülve a derekamra. – Nem is az. De miért legyen? A piszkos dolgokat sokkal jobban lehet élvezni… - Mosolyában bujkált valami veszélyes. Mintha ő lett volna az ördög megtestesítője. Egyik keze lejjebb csúszott a csuklómról. Végigsimította a karomat, a vállamat. A pulóveremnél megállt.

- Kérlek, ne csinálj még nagyobb ostobaságot! – Rivalltam rá. Ő mintha meg sem hallotta volna, elkezdte lehúzni rólam a felsőmet.

Éreztem, ahogy az arcomon végiggördül valami. Először azt hittem, sírok, ám csak az eső eredt el. Pár másodperc alatt annyira nekiállt esni, hogy a mellettünk lévő kis járda másik oldaláig el sem lehetett látni.

Alec keze megremegett, majd felpattant, és engem is felrántott az egyre vizesebb és sárosabb talajról. Hátamat az egyik fa törzsének támasztotta, és testével szegezett oda.