Chapter 75th - The last kiss

- Sajnálom. – Mondta végül Alec lehajtott fejjel. – Talán kicsit túlreagáltam a dolgokat…

- Talán? – Kérdeztem gúnyosan. – És nem is ismersz igazán…

- Igazad van. – Visszahúzta rám a felsőmet, majd megragadta a karomat, és arrafelé húzott, amerről jöttünk. – Viszont jobb, ha tudod… Sok dolgot tudok rólad, amit még csak nem is sejtesz…

- Most mit akarsz csinálni? – Állítottam meg az egyik kanyarban, míg azon járt az agyam, mit jelenthet, amit mondott.

- Most nincs otthon senki. Eljössz hozzám. – Jelentette ki határozottan. Mindenféle ellenszegülés hiábavaló lett volna.

Ahogy kiértünk a parkból, fogott egy taxit, és arra kérte a sofőrt, hogy nagyon siessen. Mikor megálltunk a házuk előtt, kifizette az utat, majd behúzott a száraz lakásba.

Adott pár száraz ruhát, ami Tináé volt, majd elmentem lezuhanyozni. Alec arra kért, mindenképpen várjam meg, míg ő is végez, mert valami fontosról szeretne beszélni velem.

Ahogy a nappaliban ültem a kanapén, rájöttem, mekkora barom vagyok. Mindent el kellett volna mondanom Jace-nek. De miért nem tettem meg? Most már mindegy. Majd ha hazaértem hozzá, akkor őszintén elmondok mindent.

- Szóval… - Huppant le mellém Alec egy melegítőnadrágban. Be kell vallanom, nagyon zavart, hogy nem volt rajta felső. – Nagyon sajnálom, Mayka! Tényleg. De elborult az agyam…

- Kié nem borult volna el? – Kérdeztem felhúzva a lábaimat a kanapéra. Alec a megjegyzésemen kuncogott egy kicsit, ám gyorsan visszaváltott a komoly arckifejezésre.

- Anyu beismerte, hogy tényleg igazad van… - Kezdte megfogva a kezem, amit én egyből el akartam rántani. – Kérlek, ne! Ígérem, nem csinálok veled semmit.

- És mi lesz most? Hogy tudod… - Érdeklődtem kertelés nélkül.

- Megpróbálok nem a szerelmemként gondolni rád… - Sóhajtott. – De nehéz lesz… Úgyhogy szeretnék előre is bocsánatot kérni a jövőbeli cselekedeteimért. És persze azért is, amit az előbb műveltem.

- Bocsánatkérés elfogadva. – Álltam fel, ám ő továbbra sem engedte el a kezemet. – Tehetek érted még valamit? Mert szeretnék menni…

- Csak egyet… - Állt fel ő is. Karjait körém fonta. Ajka lassan közeledett az enyém felé.

Tudtam, mit akar. De bölcs döntés-e megadni neki? Mi lesz, ha akkor még nehezebb lesz neki? És ha nem teszem, amit szeretne? El sem tudtam képzelni semmiféle lehetőséget. Egy pillanatra elhúzódtam. Akkor Alec ajka a fülemhez vándorolt.

- Ígérem, ez az utolsó. Becs’ szó! – Súgta. Nagyot sóhajtottam. Végül beleegyezésként bólintottam. Mi mást tehettem volna? Alec végigcsókolta az arcomat, majd egy utolsó, szenvedélyes csókot nyomott az ajkaimra.