- Viszlát! – Mondtam a
taxisofőrnek, mikor kiszálltam az autóból. Alec előre kifizette nekem az utat,
majd csalódottan intett utánam.
Vettem egy mély levegőt, amikor
benyitottam Jace házának az ajtaján. Muszáj szembenéznem vele. Nem tehetek
mást.
- Szia, Mayka! – Jace hangja a
konyhából jött, így arrafelé vettem az irányt. – Jó volt a nap édesapáddal?
Volt valami furcsa a hangjában,
amit nem egészen tudtam mire vélni. Próbáltam valami értelmeset kinyögni a
kérdésére, de csak álltam egyhelyben. Végül továbbhaladtam. A vizes ruháimat
ledobtam a szobámban az egyik éjjeliszekrényre, majd az arcomat a tenyerembe temetve
ültem le az ágy szélére, miközben könnycseppek gurultak végig az arcomon.
Alig pár pillanattal később Jace
állt meg az ajtóban. Kérdőn nézett rám, amikor volt annyi bátorságom, hogy
ránézzek.
- Alec-ről van szó? – Kérdezte.
Én döbbenten néztem rá. Honnan tudja, hogy vele találkoztam? – Lisa felhívott.
– Kezdett bele a történetbe csalódottan. – Azt mondta, látott téged egy másik
fiúval csókolózni, és megkérdezte, szakítottunk-e.
Jace hangja fájdalmasan
csengett. Ahogy ránéztem, az arca sem árulkodott másfajta érzelemről. Esetleg
csak arról, hogy becsaptam.
- Leírta Alec-et, miután
mondtam, hogy nem szakítottam veled. Azt is megkérdezte, vajon miért csalsz
meg… - Ahogy Jace ezt mondta, azt hittem, el fogom sírni magam. De nem tettem.
– Kérlek, legyél őszinte! Igaza van Lisának?
- Nem. – Ráztam meg a fejem
határozottan. – Nem szoktam titokban találkozgatni Alec-kel. Nem hogy vele, de
még csak mással sem csallak meg. Soha nem tennék ilyet.
- Lisa azt állította biztosan te
voltál az, mert ezer közül is felismerne. – Szólt halkan.
- Jace, azt elismerem, hogy én
valóban találkoztam ma Alec-kel, és igen, valóban csókolóztam vele, de nem
arról van szó, amire te gondolsz... – Az én hangom is halk volt, ám
mindkettőnkét jól lehetett hallani ebben a csendben.
- Akkor miről? – Hátát az
ajtófélfának vetette. Sütött róla a csalódottság.
- Az nem olyan csók volt. –
Mondtam, ám láttam Jace-en, nem igazán hisz nekem. – Megláttam Winnie-éket. Nem
tudhatta meg, hogy hazudtam neki.
- És ezért simán lesmároltad
Alec-et? – Érdeklődött gúnyosan.
- Nem. Én csak arra kértem őt,
hogy csináljon valamit, nehogy meglássanak… És ezt csinálta. – Válaszoltam
reményvesztetten. Azt hittem, Jace már soha nem fog hinni nekem.
- Miért találkoztál vele? –
Kérdezte meg végül.
- Mert el kellett mondanom neki,
hogy… Hogy a féltestvérem. – Nyögtem ki.
Szia!
VálaszTörlésJöttem, amint tudtam - tiszta starbloggernek éreztem magamat egy pillanatra, amikor megláttam, hogy még csak egy órája töltötted fel az új fejezetet. Szóval a részről...
Végül is hasonlóra számítottunk, bár ez a telefonhívás meglepő volt, annyi szent. A történetvezetésed pont mint eddig, még mindig kifogásolhatatlan. A karaktereket élteted, és pontosan kidolgozod őket. Bár Alec szerepe most egy picit zavaros bennem, de Jace az a régi ;)
Várom a következő részt, holnap már itt is vagyok. ^^
Love.Gabriella.Fisher
Szia!
TörlésLátod? Biztosan elkaptál tőlem valamit, amitől te is ilyen gyorsan reagálsz... ;)
Igazából én is meglepődtem, amikor a telefonos dolog eszembe jutott, ugyanis máshogy nem voltam képes megoldani, mert akkor lehet, hogy Jace még most sem tudná. :)
Igen, Jace pedig a régi. :D
Szép napot! Hamarosan hozom is a következő részt. :)