2012. augusztus 26., vasárnap

Chapter 76th - The truth


- Viszlát! – Mondtam a taxisofőrnek, mikor kiszálltam az autóból. Alec előre kifizette nekem az utat, majd csalódottan intett utánam.
Vettem egy mély levegőt, amikor benyitottam Jace házának az ajtaján. Muszáj szembenéznem vele. Nem tehetek mást.
- Szia, Mayka! – Jace hangja a konyhából jött, így arrafelé vettem az irányt. – Jó volt a nap édesapáddal?
Volt valami furcsa a hangjában, amit nem egészen tudtam mire vélni. Próbáltam valami értelmeset kinyögni a kérdésére, de csak álltam egyhelyben. Végül továbbhaladtam. A vizes ruháimat ledobtam a szobámban az egyik éjjeliszekrényre, majd az arcomat a tenyerembe temetve ültem le az ágy szélére, miközben könnycseppek gurultak végig az arcomon.
Alig pár pillanattal később Jace állt meg az ajtóban. Kérdőn nézett rám, amikor volt annyi bátorságom, hogy ránézzek.
- Alec-ről van szó? – Kérdezte. Én döbbenten néztem rá. Honnan tudja, hogy vele találkoztam? – Lisa felhívott. – Kezdett bele a történetbe csalódottan. – Azt mondta, látott téged egy másik fiúval csókolózni, és megkérdezte, szakítottunk-e.
Jace hangja fájdalmasan csengett. Ahogy ránéztem, az arca sem árulkodott másfajta érzelemről. Esetleg csak arról, hogy becsaptam.
- Leírta Alec-et, miután mondtam, hogy nem szakítottam veled. Azt is megkérdezte, vajon miért csalsz meg… - Ahogy Jace ezt mondta, azt hittem, el fogom sírni magam. De nem tettem. – Kérlek, legyél őszinte! Igaza van Lisának?
- Nem. – Ráztam meg a fejem határozottan. – Nem szoktam titokban találkozgatni Alec-kel. Nem hogy vele, de még csak mással sem csallak meg. Soha nem tennék ilyet.
- Lisa azt állította biztosan te voltál az, mert ezer közül is felismerne. – Szólt halkan.
- Jace, azt elismerem, hogy én valóban találkoztam ma Alec-kel, és igen, valóban csókolóztam vele, de nem arról van szó, amire te gondolsz... – Az én hangom is halk volt, ám mindkettőnkét jól lehetett hallani ebben a csendben.
- Akkor miről? – Hátát az ajtófélfának vetette. Sütött róla a csalódottság.
- Az nem olyan csók volt. – Mondtam, ám láttam Jace-en, nem igazán hisz nekem. – Megláttam Winnie-éket. Nem tudhatta meg, hogy hazudtam neki.
- És ezért simán lesmároltad Alec-et? – Érdeklődött gúnyosan.
- Nem. Én csak arra kértem őt, hogy csináljon valamit, nehogy meglássanak… És ezt csinálta. – Válaszoltam reményvesztetten. Azt hittem, Jace már soha nem fog hinni nekem.
- Miért találkoztál vele? – Kérdezte meg végül.
- Mert el kellett mondanom neki, hogy… Hogy a féltestvérem. – Nyögtem ki.

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Jöttem, amint tudtam - tiszta starbloggernek éreztem magamat egy pillanatra, amikor megláttam, hogy még csak egy órája töltötted fel az új fejezetet. Szóval a részről...
    Végül is hasonlóra számítottunk, bár ez a telefonhívás meglepő volt, annyi szent. A történetvezetésed pont mint eddig, még mindig kifogásolhatatlan. A karaktereket élteted, és pontosan kidolgozod őket. Bár Alec szerepe most egy picit zavaros bennem, de Jace az a régi ;)
    Várom a következő részt, holnap már itt is vagyok. ^^
    Love.Gabriella.Fisher

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Látod? Biztosan elkaptál tőlem valamit, amitől te is ilyen gyorsan reagálsz... ;)

      Igazából én is meglepődtem, amikor a telefonos dolog eszembe jutott, ugyanis máshogy nem voltam képes megoldani, mert akkor lehet, hogy Jace még most sem tudná. :)
      Igen, Jace pedig a régi. :D

      Szép napot! Hamarosan hozom is a következő részt. :)

      Törlés