Apu vezetett, anyu az
anyósülésen ült, én és Jace pedig hátul. Ő csak azért jöhetett, mert én
ragaszkodtam hozzá. Senki nem szólt egy szót sem, csak a rádiót hallgattuk.
Az Empire State Building
legeslegfelső emeletére mentünk fel lifttel, amikor megérkeztünk az uticélhoz.
A százkettedik emeleten voltunk egy irodában, amit inkább lakásnak
használhattak a kinézete alapján.
Középen hatalmas, üres tér volt.
Az egyik oldalon egy konyha, a másikon pedig egy nappali helyezkedett el. A
szemben lévő fal teljes egészében üvegből készült, így ki lehetett látni
Manhattan-re. Jobb oldalon, a konyha mellett volt még egy ágy fölötte
könyvespolcokkal. Az ágy mellett még láttam egy ajtót, ami nagy valószínűséggel
egy irodába vezetett.
- Miért jöttünk ide? – Kérdeztem
egyre jobban szorítva Jace kezét.
- Mert van itt valami, amit
minél előbb el kell hoznunk innen. – Felelte apu. – Dorine férje, Francis már
egy ideje keresi. Bármire képes lenne érte, akár ölni is.
- De Francis egyáltalán nem
ilyen. – Rázta meg Jace a fejét, mialatt a szüleim már elkezdték keresni azt a
valamit. – Ismerem…
- Csak azt hiszed, hogy ismered…
- Fordult felé apa. – Én már rengetegszer kerültem vele összetűzésbe, és
őszintén megmondom neked, nem valami sportszerű. A külvilág felé természetesen
mást mutat…
- És mit kerestek? – Szóltam
közbe.
- Egy olyan gyűrűt, mint ami az
ujjadon van. – Ahogy kimondta apu, szinte leesett az álla, úgy nézett rám. –
Honnan van az a gyűrű?
- Ööö… Jace-től kaptam egy
hónapja… - Válaszoltam fülig vörösödve.
- És te? – Nézett rá kérdőn apu.
- Még az anyámtól, amikor kicsi
voltam… - Válaszolt Jace döbbenten.
- Mayka, Josette azért tűnt el
megint, mert a környéken lévő irodákat már átnézte, de a gyűrű még nincs meg.
Viszont ez az utolsó hely, ahol lehet.
- De ha egy ugyanilyet kerestek,
akkor nézzétek meg a padló alatt. – Tanácsolta végül Jace, mire mindannyian
döbbenten néztünk rá. – Öhm… Még anyu mondta ötéves koromban, hogy mindig a
padló alá, vagy a falba érdemes rejteni dolgokat. De ahogy elnézem, itt nem
igazán lehet bármit is a falba rejteni…
- Megvan, Constantine! –
Kiáltotta anyu, majd a megbontott padló alól felemelt egy kicsi, fekete
zsákszerűséget. Apu felé dobta, aki egyből elkapta. Kivette a tartóból a
gyűrűt, és Jace-nek adta.
- Jace, vedd fel, és kérlek,
vigyázz rá! – Jace eleget tett apu kérésének. – Most pedig fussatok innen,
amilyen gyorsan csak tudtok! – Én nem értettem, mi ez az egész, de Jace már
megragadta a kezemet, és maga után húzott, miközben az üvegablakok szabályosan
kirobbantak a helyükről.
Hello, Petra!
VálaszTörlésGyűrű, akkor most ez lesz az újabb rejtélyünk? Jó látni, hogy átlátod a hosszúra nyúlt történetedet és vissza tudsz nyúlni régi elemekért /gyűrű/. Az ember mindig azt hiszi, hogy Na most már kerek a kép. De te mindig eléred, hogy ez a gondolat pillanatok múlva elszálljon és szerintem ez egyrészt a krimi előnye, másrészt igazi izgalmakat rejt magába. Nagyon tetszik a történetvezetés, nem légből kapott ötletekkel dolgozol, szóval nagy nagy gratuláció neked :)
Kíváncsi vagyok a következő részre, érdekel a gyűrű története.
Love.Gabriella.Fisher
Szia!
TörlésNagyon örülök, hogy tetszik. :D Fülig ér a szám, de tényleg. Mint általában... :)
Szép napot!
PS: Bocs, ma csak ennyi telik tőlem... :)