2012. augusztus 28., kedd

Chapter 78th - Another ring?


Apu vezetett, anyu az anyósülésen ült, én és Jace pedig hátul. Ő csak azért jöhetett, mert én ragaszkodtam hozzá. Senki nem szólt egy szót sem, csak a rádiót hallgattuk.
Az Empire State Building legeslegfelső emeletére mentünk fel lifttel, amikor megérkeztünk az uticélhoz. A százkettedik emeleten voltunk egy irodában, amit inkább lakásnak használhattak a kinézete alapján.
Középen hatalmas, üres tér volt. Az egyik oldalon egy konyha, a másikon pedig egy nappali helyezkedett el. A szemben lévő fal teljes egészében üvegből készült, így ki lehetett látni Manhattan-re. Jobb oldalon, a konyha mellett volt még egy ágy fölötte könyvespolcokkal. Az ágy mellett még láttam egy ajtót, ami nagy valószínűséggel egy irodába vezetett.
- Miért jöttünk ide? – Kérdeztem egyre jobban szorítva Jace kezét.
- Mert van itt valami, amit minél előbb el kell hoznunk innen. – Felelte apu. – Dorine férje, Francis már egy ideje keresi. Bármire képes lenne érte, akár ölni is.
- De Francis egyáltalán nem ilyen. – Rázta meg Jace a fejét, mialatt a szüleim már elkezdték keresni azt a valamit. – Ismerem…
- Csak azt hiszed, hogy ismered… - Fordult felé apa. – Én már rengetegszer kerültem vele összetűzésbe, és őszintén megmondom neked, nem valami sportszerű. A külvilág felé természetesen mást mutat…
- És mit kerestek? – Szóltam közbe.
- Egy olyan gyűrűt, mint ami az ujjadon van. – Ahogy kimondta apu, szinte leesett az álla, úgy nézett rám. – Honnan van az a gyűrű?
- Ööö… Jace-től kaptam egy hónapja… - Válaszoltam fülig vörösödve.
- És te? – Nézett rá kérdőn apu.
- Még az anyámtól, amikor kicsi voltam… - Válaszolt Jace döbbenten.
- Mayka, Josette azért tűnt el megint, mert a környéken lévő irodákat már átnézte, de a gyűrű még nincs meg. Viszont ez az utolsó hely, ahol lehet.
- De ha egy ugyanilyet kerestek, akkor nézzétek meg a padló alatt. – Tanácsolta végül Jace, mire mindannyian döbbenten néztünk rá. – Öhm… Még anyu mondta ötéves koromban, hogy mindig a padló alá, vagy a falba érdemes rejteni dolgokat. De ahogy elnézem, itt nem igazán lehet bármit is a falba rejteni…
- Megvan, Constantine! – Kiáltotta anyu, majd a megbontott padló alól felemelt egy kicsi, fekete zsákszerűséget. Apu felé dobta, aki egyből elkapta. Kivette a tartóból a gyűrűt, és Jace-nek adta.
- Jace, vedd fel, és kérlek, vigyázz rá! – Jace eleget tett apu kérésének. – Most pedig fussatok innen, amilyen gyorsan csak tudtok! – Én nem értettem, mi ez az egész, de Jace már megragadta a kezemet, és maga után húzott, miközben az üvegablakok szabályosan kirobbantak a helyükről.

2 megjegyzés:

  1. Hello, Petra!
    Gyűrű, akkor most ez lesz az újabb rejtélyünk? Jó látni, hogy átlátod a hosszúra nyúlt történetedet és vissza tudsz nyúlni régi elemekért /gyűrű/. Az ember mindig azt hiszi, hogy Na most már kerek a kép. De te mindig eléred, hogy ez a gondolat pillanatok múlva elszálljon és szerintem ez egyrészt a krimi előnye, másrészt igazi izgalmakat rejt magába. Nagyon tetszik a történetvezetés, nem légből kapott ötletekkel dolgozol, szóval nagy nagy gratuláció neked :)
    Kíváncsi vagyok a következő részre, érdekel a gyűrű története.
    Love.Gabriella.Fisher

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon örülök, hogy tetszik. :D Fülig ér a szám, de tényleg. Mint általában... :)

      Szép napot!

      PS: Bocs, ma csak ennyi telik tőlem... :)

      Törlés