Chapter 80th - What's going here?

Arra ébredtem, hogy valaki finoman ütögeti az arcomat. Valamiért egyből megéreztem, apu az. Végül kinyitottam a szememet, és valóban apuval találtam szemben magam.

- Kislányom, jól vagy? – Kérdezte aggódva.

- Igen. – Nyögtem felülve. Még mindig abban a szobában voltunk, ahol a szüleim a gyűrűt keresték. Mindent üvegszilánkok borítottak. Nem messze tőlünk Jace feszülten támaszkodott a falnak, miközben anyu egy kötszeres dobozzal a kezében jelent meg.

Nem tudtam levenni a szemem Jace-ről, miközben apu az arcomon lévő sebeket tisztította ki. Ahogy Jace tartotta vállát, meg lehetett állapítani, valami miatt nagyon ideges. Vajon mi történt, amíg nem voltam magamnál?

- Mi volt ez az egész? – Érdeklődtem zihálva.

- Mondjuk úgy, Francis a rosszfiú… - Felelt némi habozás után anyu.

- Jace… - Néztem a fiú szemébe. – Mi volt tavaly nyáron?

- Emlékszel Zack-re? – Kérdésére bólintottam. – Tavaly nyáron őt is elrabolták, hogy megfenyegessék, Tina pedig hozzám fordult segítségért, mert Zack nem szólhatott a rendőröknek. Különben megölték volna őket… A részletekbe most nem mennék bele, de Francis arra utalt, hogy ő állt ez mögött az egész mögött. – Miközben beszélt, végig a földet fixírozta.

- Milyen piszkos ügyeid vannak még? – Szívta be élesen a levegőt az édesanyám. Eközben apu végzett a sebekkel, és felkelt mellőlem.

- Nincsenek piszkos ügyeim. – Jelentette ki Jace határozottan, cipője orrával az üvegszilánkokat rugdosva. Amint felnézett, láttam elkínzott arcát. Ezelőtt soha nem volt ennyire ideges… Vagy zaklatott.

Felpattantam, hogy odamenjek hozzá, és megöleljem, de anyu megragadta a karomat, és visszatartott. Kérlelőn nézett rám.

- Mayka, ne menj oda! – Hangjából csak úgy sütött, nem bízik Jace-ben.

- Miért ne? Anya, Jace a szerelmem, és nem hazudna… - Téptem ki karomat anyu szorításából. Megfordultam, de akkor Jace már nem volt ott. – Jace? – Kérdeztem.

- Mayka, ha mindent elmond neked, akkor most miért ment el? – Kérdezte ingerülten anyu.

Kiszaladtam a helyiségből, és ismét Jace nevét kiáltottam, ám választ nem kaptam rá. Végül apu lépett mellém, és karolta át a vállamat, ám én egyből le is ráztam.

- Valaki elmagyarázná nekem is, mi a fene folyik itt? – Éreztem, ahogy egy könnycsepp végiggurul az arcomon. – És mi a fenéért kell nektek az a gyűrű? Nem értek semmit.

- Ez bonyolult… - Kezdett bele anyu. – És még túl fiatal vagy…

- Ne mondd ezt! Az egész eddigi életem bonyolult volt, és most Jace is elment… Miattad… - Támadtam neki egyre jobban zokogva. – Egyáltalán mihez vagyok fiatal?