Chapter 81st - Francis?

Azon kaptam magam, hogy egyre gyorsabban futok, és egyre messzebb kerülök a szüleimtől. Fogalmam sem volt, merre tartok éppen, csak mentem a fejem után. Azzal sem foglalkoztam, hogy valaki esetleg elüt. Amikor megálltam, megdöbbenve vettem észre, hogy Alec-ék háza előtt állok, és az ajtót verem. Amikor Alec ajtót nyitott, én kis híján összeestem.

- Mayka, mi történt? – Kérdezte Alec beljebb húzva a nappali felé. Ott leültünk a kanapéra, és Alec egy zsebkendőt nyújtott felém. Kicsit furcsán éreztem magam mellette, elvégre azóta nem láttam, hogy megígérte, csak a bátyám lesz, és próbál megfeledkezni arról, hogy szerelmes belém.

- Alec… - Kezdtem szipogva. – Francis… Az anyám… Jace… - Nem voltam képes egyetlen értelmes mondatot sem kinyögni.

- Sss! Semmi baj! Nyugodj meg! – Bizonytalanul átkarolt, és magához ölelt.

Nem tudom, meddig ülhettünk így. Csak azt vettem észre, hogy egy álomból riadok fel. Szóval elaludtam… Ekkor kicsit összeszedtem magam, és belekezdtem a történetbe. Alec figyelmesen végighallgatott, miközben egyszer sem szakított félbe. Véleményem szerint mindkettőnknek kínos volt ilyen közel lenni a másikhoz.

- És hova lett az apám…? Mármint Francis. – Javította ki magát, amikor eszébe jutott, neki is Constantine az apja.

- Nem tudom. – Feleltem meglepetten, mert ez a kis részlet nekem sem derengett.

- És azt mondod, Jace szó nélkül lelépett… - Megállapítására bólintottam. – Vigyelek haza? Hátha otthon van…

- Megtennéd? – Válasza egy bólintásból állt, és valamiből, ami motyogásra hasonlított.

Ezután autóba ültünk, és csendben tettük meg az utat Jace házáig, ahol Alec kitett. Megkérdezte, ne jöjjön-e velem, de én azt mondtam, egyedül szeretném ezt megoldani.

Mikor a kulccsal kinyitottam a bejárati ajtót, zeneszót halottam, abból a szobából, amelyikben Jace a hangszereket tartja. Megörültem, hogy itthon van, de volt valami különös a dallamokban. Mintha nem ő játszott volna a zongorán. Halkan benyitottam, ám a döbbenettől kis híján padlót fogtam.

Jace a padlón feküdt megkötözve. Felhasadt ajkából és több sebből szivárgott a vére. A zongora mögött Francis ült, és rám mosolygott. Kezében azt a gyűrűt tartotta, amelyiket nemrég apu adta Jace-nek, hogy vigyázzon rá.

Egyből Jace mellé futottam, aki eszméletlen volt. Megráztam a vállát, mire ő résnyire kinyitotta a szemét, és kifejezéstelen arccal rám nézett.

- Jace! Jace, jól vagy? – Kérdeztem a fiút, de ő csak lehunyta a szemét. – Jace!

- Ne aggódj! – Nevetett Francis megragadva a karomat, és magával ráncigálva. – Nem lesz semmi komoly baja... Legfeljebb a halál…